A szabadság illúziója egészen addig tart, amíg hasznot hoz. Attól a perctől kezdve, hogy túl költségessé válik az illúzió további fenntartása, lebontják a díszletet, elvonják a háttérfüggönyt és láthatóvá válik a színház (csupasz) téglafala.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha csábító a szabadság illúziója. Amíg rá nem jössz, hogy a valódi szabadság belülről jön. Turóczi Ildikó
2. Mi magunk teremtjük meg azokat az illúziókat, amelyek segítségével tovább élhetünk. És egy nap, amikor már nem vakítanak el, és nem is vigasztalnak, leromboljuk őket, egyik csillogó téglát a másik után ütjük ki a falból, míg nem marad más, csak az őszinteség ragyogó fénye. Felszabadít ez a fény. Kell. Rémisztő. Mezítelenül, kiürítve állunk előtte. És amikor a szemünk már nem bírja tovább, új illúziót teremtünk, amely ismét megvéd bennünket a nyugtalanító igazságtól. Libba Bray
3. Amikor bedől az illúzió, mert áthasítják a tények, akkor a remény fenntartása fogva tart csupán, odaláncol a múlthoz, a tisztánlátást blokkolja, és nem engedélyezi a továbblépést. Ez esetben tehát a remény elvesztése szabadság. Tisza Kata
4. Vannak az ember életében azok a pillanatok, amikor a szabadság kikristályosodik, kézzel tapinthatóvá válik és az útját állja. Azt üvölti: válassz! Szabad vagy, hát tégy is úgy! Dönts! Ezek azok a pillanatok, amelyek tartópillérekké, állványzattá válnak. Ezekre hordják majd a falakat a szorgos másodpercek, téglánként. Minden tégla hozzátesz az életedhez, de a vázépítés kurta pillanatai döntik el, hogy a végén a nyakadba dől-e az egész. A. M. Aranth
5. A pénz hatalom, megszépít, elvarázsol, tündérkirályt csinál a szamárfejû mesterlegényből; aki pontosan fizet, aki minden kötelezettségének eleget tesz, akinek tiszta a nyomorult polgári lelkiismerete, az védetten él, üvegbura alatt, olyan tájékozatlanul, mint a halak az akváriumban... A valóság akkor kezdődik, mikor galléron ragadnak és kirúgnak. Hevesi András
6. A sokféleség a mûvészet színtere. Csak akkor szabadul fel a szellem, ha a gondolat magára hagyja, ha felismeri korlátait és tudja, hogy közel a vég. Albert Camus
7. A színház (...) a kölcsönös megtévesztésen alapszik. Az előadó úgy tesz, mintha nem saját maga, hanem másvalaki volna, a közönség meg önként aláveti magát a megtévesztésnek. Ebben a pimasz játékban mindkét fél megalázza magát, mert hagyja, hogy palira vegyék. A színész roppant sebezhető, mert hátha nem sikerül a dolog, és hiába bízik abban, hogy a közönség elismeréssel adózik ügyes hazugságának. A nézőtéren ülők érzései - mármint az, hogy ne érezzék magukat átvert hülyéknek - viszont attól függnek, elég tehetséges-e a színész. Ha a színész kellő ravaszsággal hajtja végre a dolgot, akkor mindenki nyer. Cserébe a néző körülbelül egyórányi kollektív - és ártalmatlan - varázslatot kap. Michael J. Fox
8. A szabadság illúzió csupán. Mindig meg kell fizetni az árát.
9. Mi a színház? Egy fajta kibernetikai gép. Nyugalmi állapotában ez a gép a függöny mögött rejtőzik. De mihelyt felfedik, hozzálát, hogy bizonyos számú üzenetet küldjön számunkra. Ezen üzeneteknek az a különös tulajdonsága, hogy szimultánok és ugyanakkor különböző ritmusúak; az előadás egy bizonyos pontján egy időben hat vagy hét információt kapunk (ezek: a díszlet, a ruhák, a megvilágítás, a színészek helye, mozdulatai, arcjátéka, szavai), de ezen információk közül egyesek megmaradnak, tartósak (pl. a díszlet), míg mások változnak (a szavak, a mozdulatok); tehát így valódi információs polifóniával állunk szemben, és ez az, amit színpadi hatásnak nevezünk: a jelek egy bizonyos sûrûsége. Roland Barthes
10. Az illúzió ereje elsősorban abból a tényből származik, hogy az emberek hajlamosak azt látni, amire eleve számítottak. Ha egy esemény egynél többféleképpen is értelmezhető, biztosak lehetünk afelől, hogy a közönség az előre elkészült következtetést fogja előhúzni a kollektív zsebéből. Ez az egyszerû igazság adja a színpadi bûvészet lényegét. És a politikáét, a vallásét, és a megszokott emberi kapcsolatokét. Jack McDevitt