Amikor Hunort s Magyart Hadak Ura Csillagszekéren felrepítette a Hősök Mulató Mezejére, Nemere rovókésével itt, e sátor előtti oszlop oldalára ezt véste fel: Vándor, aki emellett az oszlop mellett elmégy, állj meg, vedd le süveged. Én rovom itt e sorokat, öreg Nemere, a puszta fejedelme. Két büszke fiam életében csak másokért verekedett. Hunor s Magyar, e két hős nevét el ne feledd.

Kapcsolódó idézetek

1. Oly dicső a halál künn a csatatéren, Hogyha meg kell halnom, ott múljon el éltem! Ott porladjak én el, habár sirom felett Nem lesz is nevemet hirdető sirkereszt! Petőfi István
2. Kedvem lett volna nevetni. Szerettem volna azt mondani: ó, te nagy szamár, gyere üljünk ide a töltés oldalába, hajtsd szépen ölembe a fejed, és mondd el a bánatodat. Neked talán nagyobb terhet kell cipelned, mint nekem. Berkesi András
3. Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket; A lelkes eljár ősei sírlakához, S gyújt régi fénynél új szövetneket. S ha a jelennek halványúl sugára: A régi fény ragyogjon fel honára! Garay János
4. - Hadak útja... szép neve van - álmélkodott Lackó. - A magyarok Csillagösvénynek is híjják. Úgy tartják, minden hős, ki a hazáért adja életét, annak hídján tér meg a magyarok istenéhez. - Egyszer te is meghalsz, apám? - Egészen biztosan. - Akkor te is végigmész a Csillagösvény hídján? - Remélem, fiam. S egy napon, remélem, majd csak nagyon soká, te magad is végigmész azon. De oda csak az léphet be, ki kiérdemelte azt. - S hogyan lehet? - Méltón élni, s hősként halni.
5. Homlokán a harag rőt koszorújával s szinte tántorogva nehéz igazával indul Temesvárra süllyedni jeltelen, szörnyû mocsaradba, magyar történelem! Illyés Gyula
6. Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom. Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed. József Attila
7. Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon, Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon, Akkor húzd meg ujra lelkesedve, Isteneknek teljék benne kedve. Akkor vedd fel ujra a vonót, És derüljön zordon homlokod, Szûd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával. Vörösmarty Mihály
8. Hívtál, vártál, Széllel szemben állva, megváltásra várva Sírtál, vártál, S én könnyedet letörlöm a romok közt a földön!
9. Mutassatok nekem egy hőst, és írok nektek egy tragédiát. Francis Scott Fitzgerald
10. Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak, Hogy míg önök itt ölébe csücsültek Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak, S mulatnak, Azalatt meghalt az öreg Náthán, Akinek bánat-batyu volt a hátán, Meghalt a könnyet mázoló, Vesékbe gázoló, Rossz portékákkal házaló Ó esztendő, S most új, vígabb élet kezdendő! Tóth Árpád