Az emlékezet vidám fickó, frissen farigcsált gólyalábakon illegeti magát. Kalimpál, amikor bezárod az ajtót, az üveg mögül még látod, ahogy henceg. Elkészítette viaszból, és az akácok törzsének támasztotta a barátaidat.

Kapcsolódó idézetek

1. Emlékeim kavicsok a holtág partján, Kincsek: színes, szürke, éles vagy ránctalan. Mind gyémánttá csiszolják egymást a mában, Bár fényük még üveg, min megcsillan a Nap.
2. Az emlékezet elég kusza növény. Körbefon, átölel, és néha úgy a nyakadra tekeredik, hogy szinte megfulladsz tőle. Lascar
3. Az emlékezet kegyetlen játékot tud ûzni az elmével: a képek összekuszálódnak, mintha egy filmszalagot gyûrötten tekertek volna vissza a kazettába. A következő mozaikdarabkát nem tudja beilleszteni a többi közé.
4. Az a kis ember ott belül ugrál, torz fintort vág, nevet; fejedben lakik, agyvelőd az ágya, ablaka szemed. Ha torkod sírás fojtogatja, s keserûséged könnybe gyûl, szemtelen hangján felkacag az a kis ember ott belül. Kálnoky László
5. Az emlékezet teszi, amit tenni szokott: hihető részletekkel tölti ki a hézagokat, miközben a többi a sötétben forog, mint egy fekete gyapjúfonallal megrakott orsó. Joanne Harris
6. Tied ez a mese, tegye gyöngéd kezed szép gyermekálmaid közé, miket emlékezet tart össze, mint hervadt csokort, mit zarándok szedett. Lewis Carroll
7. Az ember a múltjából nemcsak nemes ércet ás ki, hanem ócska lim-lomot is, szúette játékszereket, poros üveggolyókat. (...) A boldog ember emlékezete olyan finom háló, amely a leghitványabb, leghaszontalanabb tárgyat is megőrzi, semmit sem enged át a feledésnek. Hevesi András
8. Az emlékek megszépítik a múltat.
9. Falainkra újabb kérget növeszt a távolság meredek görbülete. képzeletem labirintusában védtelen homokszem bolyong egy emlékkép: hol voltál, hol nem voltál valahol, valamikor, egyetlenegy. Pethes Mária
10. Emlékezetem viaszfigurái, olykor, ha alaktalanná gubancolódnak is, vissza-visszatérnek, és néha élesebben mutatkoznak, mint azelőtt. Az édes élet patakja forr ilyenformán aszúvá, ami megmarad, azt érdemes kortyonként ízlelni, hogy a velünk történtek értelmére ráérezzünk. Tar Károly