Ugrás a tartalomra
Bántott hó vagy jégeső, kínzott nyár vagy télidő.
Szabad voltam, nincstelen, de sértetlen, ó Istenem.
Kapcsolódó idézetek
-
Szabad ember vagyok, oda megyek, ahova akarok.
És akkor, amikor akarok.
Ahova meg nem akarok,
hát oda juszt se megyek.
Isten persze nem nyaggat, nem a stílusa,
csak álldogál hóban-fagyban.
Lackfi János
-
Jó így, ha eső hull vagy hó.
Jó így, hogy az idő változó.
Jó így, hogy nevetni meg sírni is tudunk,
És még mindig emberből vagyunk.
Zorán
-
Én, ki szabadnak születtem,
én vagyok, ki megtagadna,
én vagyok, ki egy szavadra
szolgálód lettem, szerelmem,
Isten, magad, magam ellen.
-
Én fáradt volnék, s megyek,
járok,
én türelmetlen lennék,
s várok,
én gyáva volnék, s mégsem
félek,
test voltam, s lettem érted
lélek.
Hajnal Anna
-
Vannak emberek, akiknek a sérelmeit nem koptatja meg, nem hervasztja el az idő; én nem okulok és nem felejtek (...), minden érzelmemet frissen, jégbehûtve viszem magammal.
Hevesi András
-
Sok vészen, csapdán, kínon át
Mentett meg engemet;
A kegyelem volt az, mi elkísért,
S célomhoz vezérli végemet.
John Newton
-
Magam vagyok mindenütt a világon,
magam vagyok jártomban s megpihenten,
magam vagyok, hogy nincs ebben se párom,
magam vagyok mindentől elfeledten,
magam vagyok, ha sértést kell viselnem,
magam vagyok, ha könnyem elzokogtam,
magam vagyok hívemtől elhagyottan.
-
Maradj velem, oh én Istenem, mert immár beesteledik és a nap elhanyatlott! Mily félelmes volna az éj, hideg némaságával és titkos setétségével, - mily aggodalmasan hajtanám le fejemet ez estén is az álomra, melyben nem eszmélvén magamról, ollyá leszek, mint a holt: ha nem tudnám, hogy a mélységes homály nem fed el engem szemeid elől, hanem az éjszaka is mint a nap fénylik és a sötétség teelőtted olyan, mint a világosság, ha nem hinném: hogy az Úr nekem őrizőm, ki nem szunnyad és nem aluszik!
Tompa Mihály
-
Mikor felhő voltál,
Mindig bőrig áztam,
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...
Bikini
-
Te vagy a napfény sebzett szívemen,
viharban állva lettem nincstelen,
a felhőkkel indultam, ahogy más átutazó.
Az érzés itt él még, de szólni képtelen
a büszkeségem, ha visszaenged,
többé nincs mit féltenem.
Dobrády Ákos