Elmentél húsz éve Megbotló, nyomasztó csendben Sohasem és mindig Készülve a végre Anyám, hallasz még engem?

Kapcsolódó idézetek

1. Mama, Úgy fáj, hogy itt hagytál, Mama, Hisz el se búcsúztál, Fentről hallasz talán... Muri Enikő
2. Egész életemben menekültem. Rosszul voltam a csendtől. Úgy gondolom, mikor meghalok, akkor is csöndben leszek, tudod, az idők végezetéig. De most, ez a pillanat... hangos lesz!
3. Mama, ugye hallasz még? Már betakar a távol. Légy itt újra, ha a gyertyaláng ég!
4. Olykor hallom a csendedet, készülődöm is a keresésre, próbálok hinni benned, imádkozni hozzád - aztán megint csak végleg egyedül. Demény Péter
5. Hangod hallom, ha fúj szél, Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér? Elsuttognám minden titkomat, Vágyom rád, oly` messze vagy. Zanzibár
6. Hányszor hívtál és mégis hagytalak Elveszni Téged, szívem csendjein, S amíg nevettem más reményein, Temetve mindent, elsirattalak.
7. Anyám szavait idézem az emlékezetembe, miszerint "majd ez is elmúlik". Nehéz elhinni ezt az üzenetet, amikor egy sötét veremben hánykolódunk; olykor azért érdemes ismételgetnünk magunkban. A rossz helyzetekben az anyáknak mindig van a tarsolyukban egy-két banális mondás, hasonló megjegyzés. Ne legyintsünk rájuk, mert néha csakis ezekbe kapaszkodhatunk.
8. Soha nincs teljes csend, valahol valami mindig zúg, és ebbe a zúgásba ilyenkor bármit könnyû belehallani. Halottnak tettetem magam, mozdulatlanul fekszem az ágyon, várom, hogy miután végigszaglászták mindenemet, ezek a furcsa érzések végre békén hagyjanak. Dékány Dávid
9. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! József Attila
10. Annyit beszéltem s mindig néma voltam, annyit mentem s máshová nem jutottam, tapinthatatlan cellák fala zár, az egyik ólomból van lágy szivemnek, másik pókhálóból fényes eszemnek, anyám, anyám, szülj engem újra már! Somlyó György