Láttam nevetést szörnyû helyeken, égi jelenést szétlőtt tereken, mennyi zokogást, féltve ölelést, ott voltunk, te meg én.

Kapcsolódó idézetek

1. Mikor a nevem meghallod, könnybe lábad a szemed, Ahol az ég és a föld összeér, ott nevetek feletted! Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég, Mikor a szikrából vad tûzvihar lesz, nincsen menedék! Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni! Children of Distance
2. Tündér szerencsénk változandó, Hol mosolyog, hol utálva néz ránk. Berzsenyi Dániel
3. Megjártad a poklot. Én is így voltam ezzel egyszer. Szerettem, váltakozva hittem és gyanakodtam, bizakodva félresöpörtem a kételyeket, amelyek alattomosan újra rámtámadtak... Ismerem ezt (...), mennyire ismerem. Van azonban még ennél is gyötrőbb pokol, az, amelyben veled éltem. Láttam a kételkedésedet, a rettegésedet tőlem, ami megmérgezte a szerelmünket. Agatha Christie
4. Friss, hûvösebb szellő legyintette meg a homlokomat, és úgy éreztem, mintha valahol messze, egy vad, elhagyatott tájon mi ketten találkoztunk volna. A lelkünk bizonyára találkozott is. (...) A lelkeknek ez a találkozása sokkal megrendítőbb és megmagyarázhatatlanabb, semhogy beszélni lehetne róla. Charlotte Bronte
5. Sokféle volt és kísértő az Éden. Zengett-zúgott szép fáival köröttem az érthetetlen isten tenyerében. Lator László
6. Láttam a holdat, a napot az égen, Láttam a könnyeket az Õ szemében, Láttam az arcát, ahogyan elrohant, Lassan megértettem miért boldogtalan. Edda
7. Szomorú bámészkodni ténferegve, mások felett felragyogó egekre, mások felé forduló mosolyokra. Kálnoky László
8. A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír. William Blake
9. Köztünk még a messzeségnek Átláthatlan köde kékül, S én előre reszketek a Viszontlátás örömétûl. Tóth Kálmán
10. Kinn a kertben voltunk, Egymás mellett ûltünk, Az úristen tudja, Mi történt körûlünk? Azt sem tudtam, mi van, Õsz-e vagy kikelet? Csak egyet tudtam, hogy Veled vagyok, veled! Petőfi Sándor