Meghalt a vén Test; - kiterítve Fekszik az első éjjelen: S éjfélkor, ím, mert zárva idve, Fölötte egy árny megjelen: A Lélek, meztelen.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember, mihelyt a létezését rázza meg valami gyökerestől, az egészet, a mivoltát, akkor ott áll meztelen. A lelke. Mert olyan ez, mint a fergetegek, ez aztán igazán elsöpri előle, amivel annyit nyûglődött: az apró keserveket és bajokat, s felbukkan, mint a nap, a létezésnek egy sohasem sejtett mélysége és csodás öröme. Ráeszmél arra a csodára, hogy él. Füst Milán
2. Megtudja, mi a test, ha éjszaka retteg: Hol van most az asszony, kit ősszel temettek? Komor olvadáskor, vakult-rideg órán Látja befolyni a vizet koporsóján. Az tudja, mi a test, aki külön-külön Mereng el egy bokán, egy hajfürtön, fülön. Nem játszik már rajtuk koratavaszi fény... Mi maradt, mi maradt barna szeme helyén? Egy bece-szót mormol, de senki se felel. Az tudja, mi a test, aki árnyat ölel. Vas István
3. Midőn az ember meghal, vélem én, Lelke visszatér a földre. Valami új hús-álruhát öltve Új anya öléből lép elénk. Karja erősebb, szelleme fénylő: A régi lélek újra útra kél. John Masefield
4. Bizonyos különleges éjszakákon, a rossz csillagok alatt, bizonyos különleges események hatására az embert elhagyja a lélek. Kiszáll a testből és vándorútra indul. (...) Ezt a "lélek legszebb éjszakájának" nevezik. A lelket ilyenkor nem kötik a hús bûnei. A magára hagyott test azonban elárvul, várja a lélek visszatértét, ha pedig az nem jön vissza időben, meghal.
5. Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal, És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal. Meghalt. Oly egyszerû a magyarázata: Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka. Victor Hugo
6. Szétoszlik lelkünk is a testtel, Mint szétoszlik a füst odafent a magas levegőben, Mert együtt jön létre a testtel, véle növekszik, S együtt ernyed véle a vénségtől kimerítve. Titus Lucretius Carus
7. Az éjszakában az embernek nincsen társa, a nagy téli sötétségben csak Isten előtt áll, kívül ûr és feketeség, a lelke elkezd nagy magánosságában reszketni és olyan gyáva lesz, mint a legutolsó sakál.
8. November elsejének estéje titokzatos, rejtelmes est! Világosságot nem gyújtok, hanem szobámból kinézek az éjbe, a novemberi ködbe, mintha valaki után kinéznék, aki elment ugyan, de voltaképp nem hagyott el egészen. Elment a más világba, de érzem, hogy a kötelékek, melyek hozzá fûztek, nem szakadtak el, s hogy neki köze van hozzám s nekem hozzá. Mondják, hogy meghalt. Igaz, meghalt; de én élőnek nézem; élettel s érzéssel keretezem emlékét; sírja ugyan bezárult, de a szívem sebe, melyet távozása szakított, az nyitva maradt, s abba van beírva a neve, bele van rajzolva a képe. Prohászka Ottokár
9. Aki meghal, az megszûnik létezni. Nincs, tehát megszólíthatatlan. A hamu elszáll a széllel, a lélek nem bolyong negyvenkilenc napig, nem jár közöttünk, nem figyeli, mennyire hiányzik és kinek. Néha mégis előfordul, hogy a test és a vér eltûntével itt marad valaki. Írónak kell hozzá lenni. Németh Gábor
10. Nap napra, évre év, csonton hús, bőr, izom, vér A vén test férgek szánalmas tanyája végül De amíg reggel nem a végre ébred, bízik, remél, vár, És a végén a régi romjain egy új világ épül fel. Tankcsapda