Nem indultok meg, könnyeim Indítsanak meg... e könyûk Szivem vérének cseppjei, Halálveríték lelkem homlokáról!

Kapcsolódó idézetek

1. Ne élesítsd a nyelved, kedvesem, Mert a szavaid megölnek engem És szétszakítják a szívem, Ennyit pedig nem ér a vérem. James Blunt
2. Meghajtom gőgös, vad fejem, Ziháló mellemen kezem. A térdem roskad, mint betegnek, S könnyeim lassan megerednek... A semmi súlyos érzete Sziklaként rám ólomkodik, A lélek veszte, végzete, Hogy vétkezik, hogy elbukik. P. Jánossy Béla
3. Úgy éreztem magam, mint egy darab szakadt, mocskos rongy. Azokat a véres foltokat senki sem fogja tudni már kimosni. S az az én vérem volt, belülről véreztem, kifakadt a lelkem, és tanácstalanul meredtem magam elé. Dora Craiban
4. Talán nem létezett, mégis átéltem, Érted újra írnám, de másért nem, A szívemből indulsz, az ereken át, Bennem élsz, a hatalmat nem veheted át, Segíts! Fel kell ébrednem, Kettőnket csak ez tarthat életben! Children of Distance
5. Nem ölelek többé, elég volt. Nem ölelt vissza, eldobott (...) S megölellek még egyszer, Élet, Utolsót lendül a karom S úgy fonódik be görcsösen Küllőibe a szent keréknek. Ady Endre
6. Múltadban nincs öröm, Jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám! Miattad vérzem én. Bajza József
7. Ne szánj, könnyeid el ne sírd, ne marasztald a lelkemet; élőhalottként vert e szív, gyász nélkül múljon el e test. Emily Bronte
8. Jaj, ezek a könnyek. Nem tudott tenni ellenük semmit. Csak jöttek valahonnan nagyon mélyről, jöttek, jöttek az emlékek nyomán, elöntötték a szemét és elhomályosították a sorokat. Wass Albert
9. Félek. Nem a kísértetektől, Mert kísértetek nincsenek! Félek. A jövendő rémektől Lelkem beteg! Juhász Gyula
10. Itt állok, és borzadással Szemlélem hûs boltodat, S kivánkozó sóhajtással Ölelem szent porodat, Hogy még egyszer felolvadnál, Csak egy gyenge reményt adnál Hátra levő éltemnek. Hasztalan! nem jő sirodból Nem jő világos honodból Vigasztalás szivemnek. Kisfaludy Károly