S mint gyümölcs a magvat, Úgy hordozlak magamban. Kimondanám, mint egy valódi költő, Nem elkoptatott szavakkal, De cukorba fullad a lángoló szív, S azt bevonja édes sziruppal. Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán, Ott vagy a falat kenyérben, Az esti olvasmány behajtott lapján, A karomra harcolt névben. Én nem látok mást, csak téged.

Kapcsolódó idézetek

1. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
2. Csak te tartasz foglyul engem S csak a szívem csupa seb; A neveddel ajkaimon Halok meg! - úgy édesebb. József Attila
3. Szerelmed lelkem kenyere. Eledel, mely testemben megelevenedve megszentel, s egyre szebb leszek, mert bennem lehetsz, s Benned lehetek. Simon András
4. De verseim hangoddal telve még, s a tieid az én lélegzetemmel. Van tûz, amelyet eloltani nem mer felejtés, félelem se: égten ég. Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva, rózsaszín, száraz ajkad vonalára! Anna Andrejevna Ahmatova
5. Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. Lelkembe' nincs virág, verőfény, Csak hervadt, néma fájdalom. Tévedt madárként egy-egy emlék Repûl át néha szívemen, S szelíden, könyeimet áldva, Te újra megjelensz nekem. Reviczky Gyula
6. Az én karom reszket ölelve téged, Az én szivemre verődik beszéded S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem, Én felsikoltva önmagamra leltem. Lesznai Anna
7. És mind magamba lenge lelkedet (fejed fölött, mint lampion lebeg) magamba mind, mohón, elégitetlen, ha húsevő virág lehetne testem. - De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem. Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen. Nemes Nagy Ágnes
8. A szívem adnám oda hegedûnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szívedbe enyhe bánatot És kósza vágyat, mely árván röpülget, Hogy szûz álmodban, halkan, édesen, Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz, Álmodban, mit reggelre elfelejtesz, Sirasd el az én züllött életem. Tóth Árpád
9. Hordalak magamban, mint száj a sóvárgást, lehelet a csókot és kar az ölelést és vér a szerelmet s szerelem az embert, ember a világot s a mindenség téged, hordalak magamban, mint létet a halál és halált az élet! Bartis Ferenc
10. Alszom, s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom. S melléd varázsol egy aranyló szárnyú álom. A szívem a szíveden. Kezemmel reszketeg érintem bőrödet, feszes lesz és remeg. André Chénier