Téma
Búcsú az élettől idézetek
-
Schubert szonátáit, különösen a D-dúr szonátát jól eljátszani a legnehezebb a világon. Schumann is megmondta: túlságosan idilli, túl hosszú és technikailag igénytelen. Ha ezt hûen lejátsszák, se íze, se bûze, mint valami régiségnek. Ezért aztán a zongoristák így vagy úgy segítenek magukon. Kitalálnak valamit. (...) De ha a megoldásokat nem tudják elég érdekessé tenni, lerontják a mû minőségét. Akik ezt a szonátát játsszák, kivétel nélkül ezzel az ellentmondással kínlódnak. Murakami Haruki
-
Ha az ember elhagyja a városok védett és higiénikus világát és nekivág a hegyeknek, sorozatos és szakaszos átalakuláson esik át - amolyan lassú ereszkedés a nyomorba -, és minden alkalommal olyan, mintha először csinálná. Az első nap végére meglehetősen mocskos lesz; a második nap végére undorítóan mocskos; a harmadikra nem érdekli; a negyedikre elfelejti, hogy milyen az, amikor nem ilyen. Az éhség is meghatározott sémát követ. Az első este az ember epekedik a vacsorára szánt tésztáért; a másodikon epekedik, de szeretné, ha nem tészta lenne; a harmadikon nem kér tésztát, de tudja, hogy enni kell; a negyediken semmi étvágya nincs, de eszik, mert este enni kell. Nem tudom megmagyarázni, de furcsán kellemes. Bill Bryson
-
Az az érdekes, az az izgalmas, az a vonzó, amikor valakiben van mélység. Gazdag a szókincse. Gazdag a gondolkodása. Sokrétû. Erre úgy tudsz szert tenni, ha csak kevés korlát van benned. Kevés alapelv, de azok gondosan kiválogatottak, kiérleltek. Ha sok korlátod van, akkor a gondolkodásod beszûkül. Csőlátásnak is hívják ezt a jelenséget. Nem veszel észre lehetőségeket, így nem is tudod őket megragadni. Sikertelenné válsz, boldogtalanná. Ráadásul miért válasszon valaki téged, ha sikertelen vagy? Miért akarjon randizni veled egy jó pasi, miért akarjon alkalmazni egy jó cég, miért akarjon egy igényes ember barátkozni, beszélgetni veled?
-
Az ostoba molekulák egymással összejátszva (...) okos dolgokat hoznak létre! Hogy csinálják? Nincs koreográfus, mint ahogyan karmester sincs, aki vezényelné az előadást, nincs bajtársi szellem, nincs kollektív akarat, nincs életerő - csak a tudattalan atomok húzzák és vonják egymást ide-oda, ahogy a termikus fluktuációk véletlenszerûen lökdösik őket. A végtermék mégis a magával ragadó és rendkívül jellegzetes rendezettség. Paul Davies
-
Egy könyvet elolvasni, megemészteni komoly erőfeszítést igényel. De odaülni a televízió elé - kikapcsolódás, lazítás. A test és a lélek kényelme. A fotelkultúra ajándéka... A régi görögök márvány- és kőszínházakat építettek maguknak. Nem sajnálták értük az áldozatot. Tudták, hogy katarzisok nélkül fölfoghatatlan, érthetetlen az emberi lét. Ma csak igen kevés ember érzi ennek a szükségességét, a többség jobbára csak szórakozni, nevetni, bámészkodni akar. Nézni a szakadatlanul zajló "világszínházat". Nem megrendülésre vár, csupán bennfentes óhajt lenni. A bennfentesség pedig nem más, mint a szabadság ellenpontja. Önárulás. Légyfogó-filozófia. Mi csapja be ennyire az emberek zömét? Az, hogy a kép, a látvány sokkal inkább valóságosnak látszik, mint a szó. Igaz, hiszen látjuk - gondolják sokan. Holott értelmezés nélkül a látvány akár absztrakció is lehet. Csoóri Sándor