Téma
Demokrácia idézetek
-
Olyan volt ez, mint amit a fiatal rizshajtásokkal csináltunk kora tavasszal; szétszakítottuk két növény egybefonódó gyökereit, hogy a növények önálló fejlődését biztosítsuk. A legtöbb hajtás túlélte a mûveletet, néhány azonban belehalt. Amikor elszakítottam a gyökereket, hallgattam a szakadás neszét, és azon gondolkodtam, vajon érez-e a gyökér fájdalmat. Jen sosem figyelt így oda. (...) Eldobott magától, hogy megmentsen. Elküldött, hogy emlékezhessek rá. Én pedig emlékeztem.
-
Napjainkban már tarthatatlanok az olyan oktatási rendszerek, amelyek megtanítanak a latin igék ragozására, de soha nem ismertetik meg a tanulókkal az algoritmusírás logikáját. Elfogadhatatlan, hogy valaki akár három nyelven is beszél, de halvány fogalma sincs arról, milyen nyelven beszél egy számítógép. Alessandro Vespignani
-
Korábban soha nem gondoltam bele, de csodálatos, hogy hányféle fény van a világon és hányféle égbolt: a tavasz halványkékje, amikor az egész világ irul-pirul; a júliusi dél buja, élénk derûje; a bíborszínû viharfelhők, a zöldes háborgás, mielőtt lecsap a villám, és az őrülten színes naplementék, amik kábítószeres álomhoz hasonlítanak. Lauren Oliver
-
Talán többféle módon lehet bátornak lenni. Tudtad, hogy a franciáknak vannak a legjobb postagalambjaik? Õk megváltoztathatják a háborút, azzal, hogy az üzeneteik célba érnek. Elengedik őket a fronton és hazaküldik őket. Mindössze ennyit tudnak. De hogy hazajussanak, át kell repülniük a háború felett. El tudod ezt képzelni, milyen szörnyû lehet? Átrepülni annyi fájdalom és kegyetlenség felett, és tudni, hogy soha nem nézhetsz lefelé. Csakis előre nézhetsz, különben soha sem jutsz haza. Kérdem én, mi lehet ennél bátrabb?
-
Láttunk három férfit, akik egy farönköt cipeltek. Mindhárman taposóakna-áldozatok voltak, az egyiknek a karját, a másiknak az egyik lábát szakította le a robbanás, a harmadik pedig megvakult a szilánkoktól. És mint a hárman mosolyogtak, miközben dolgoztak, az egyik valamilyen viccet mesélt, azon nevettek. Szóval eszembe jutott, hogy talán nagyon át kellene értékelnünk a nyavalygásainkat, és jó mélyen magunkba nézni, mennyire nevetséges dolgok miatt vagyunk képesek elkeseredni a mi nyugati luxusjólétünkben és biztonságunkban.