Téma
Demokrácia idézetek
-
Mit kellene röstellened azon, hogy negyven év után változatlanul bakfisos szenvedéllyel szereted szíved választottját? Hogy piti dolgokon begurulsz, hogy egy pici figyelmetlenség, hangyányi udvariatlanság úgy ki tud borítani, hogy a végletekig felhecceled magad? Hogy szereted az én tompa, süketecske, szórakozott, megvénült apámat? Légy büszke arra, hogy boldog vagy! Vavyan Fable
-
Az újszülött érzékszervei mûködnek, méghozzá finoman, érzékenyen, pontosan. Szép neve is van az érzékek eme frissességének: fiatalság. Mi "felnőttek", mi már semmit sem érzünk. Érzékeink tompák, fásultak. Nem az életkor, inkább a megszokás átka tette bőrünket oly kérgessé, elhalttá, érzéketlenné, akár az orrszarvú, a krokodil páncélja.
-
A nagyanyám megtanított olvasni a jelekből, és számomra a jel egyáltalán nem volt olyan világos. A fények beborították az egész égboltot, kelettől nyugatig, nyugattól keletig. Hol arat majd a halál, vajon hová sújt le a pusztulás pörölye? Arra a világra, amelyet elhagytunk, vagy arra, amely felé épp hajózunk? Celia Rees
-
[Vannak] régi srácokról készült fotók, amiket az ember mindig ki akar dobni, de amiktől sosem tud megválni. Általában egy régi cipősdobozba gyömöszöljük ezeket a képeket, a dobozt meg jól eldugjuk a szekrényünkben, és közben arra gondolunk, senkinek sem ártunk vele, ha megtartjuk őket. Aztán eljönnek azok a pillanatok, amikor az ember előveszi a dobozait, és megpróbálja felidézni a régi, szép időket...
-
A lány szomorúan nézett a királyra. Szerette volna megölelni, szeretett volna elbúcsúzni tőle, de túlságosan is nyilvánvaló lett volna, hogy kettejük között több van, mint felszínes ismeretség. A férfi is borzalmasan érezte magát, de nem tehetett mást, mint hogy búcsút intsen az angyallánynak és vele együtt a szíve egy jókora darabjának. A. O. Esther
-
Amíg itthon él az ember, azt képzeli, máshogy nem is lehet, mindenki más hülye. A legjobb a téliszalámi és a pörkölt, a többiek kajája ehetetlen szar. Mikor elkezdesz egy új világban élni, rájössz, hogy mindez hülyeség. Ahhoz, hogy megértsem, mi vagyok, kintről kellett magamra és magyarságomra néznem. Wahorn András