Demokrácia idézetek

Néha nekünk is idegenné kell válnunk önmagunk számára. Így a lelkünkben rejtőző fény megvilágítja azt, amit meg kell látnunk. Paulo Coelho

Minden embernek van legalább egy tanár az életében, aki megkeserítette az iskolaéveit, akit mindig gyûlölni fog. Kiss Noémi

Azok, akik átestek az állami oktatási rendszeren, sok tekintetben funkcionálisan retardáltak - nem értik a törvényt, nem értik a politikát, nem értik a közgazdaságtant, nem értik a filozófiát, valószínûleg sosem tanultak - vagy sosem volt lehetőségük tanulni - logikát, nem értik a tudományos módszert, és lényegében nem tudják, hogy miként lehet alapelvekből kiindulva gondolkodni és érvelni. Stefan Molyneux

A szuperintelligencia, meglehet, rémisztő fogalom. Miután ezek a rendszerek elméletileg képesek mindent megtanulni, ami a világon megtanulható, szinte elkerülhetetlennek látszik, hogy egyszer úgy döntsenek, érdekükben áll felszámolni az emberiséget.

Az intelligencia az emlékezés és a felejtés okos keverékét kívánja meg. Matt Ridley

Oda kell figyelni, amikor jön egy nagyon erős energia, ami nem tartozik a jelen pillanathoz. Nem lehet csak legyinteni rá, hogy ezzel nem foglalkozom, mert olyan erős, hogy az ember kész elfelejteni, hogy ez tulajdonképpen csak emlék. Egy olyan emlék, amit nem tudott megemészteni. Akkor találni kell egy emberi társaságot, egy olyan valakit, aki szeretettel tud a karjaiban tartani, amíg te megemészted azt, ami már évtizedek óta megülte a gyomrodat, és bántotta a lelkedet. Feldmár András

Ugyanaz az erő teremti a rosszat és jót s innen van az, hogy amit mi rossznak nevezünk, abból jó is fakad számunkra s amit jónak érzünk, abból megannyi rossz. A nap érleli a kendert s ugyanakkor porlasztja a kenderkötelet. A nap élteti a bárányt, de a tigrist is. Ami fejleszti az értelmet, sorvasztja az ösztönöket. Ugyanaz a szél hajtja malmaidat s hordja el termőföldedet. A tudás fejleszti értelmedet s teszi tönkre eredendő, ártatlan és szép naivitásodat. A poklok kínjai tanítanak élettapasztalatra. Füst Milán

A szúnyogok arra emlékeztetnek minket, hogy nem vagyunk olyan magasan a táplálékláncon, mint azt gondoljuk. Thomas Francis Wilson

A (...) lányok a vérükben hordják a tragédia illemkódexét. Hevesi András

A logika (...) a filozófia hangszere. Galileo Galilei

Sok sziget még mindig néhány európai állam, Hollandia, az Egyesült Királyság és Franciaország része. Ezek olyanok, mint a gyarmatosítás ünnepe után ottmaradt konfettik, amelyeket még nem takarítottak fel, és ott fekszenek a világ minden sarkában. Apró európai előőrsök ezer kilométerekre az anyaországtól. Milo van Bokkum

Melyik férj ne gondolkodna el olykor, hogy mi mindent kezdhetne a szabadságával, ha a felesége egyszer csak eltûnne? És vajon hány családfő számolja türelmetlenül a napokat az ünnepekig, amikor az asszony végre elutazik a gyerekekkel egy hétre a rokonokhoz? Aztán ha véletlenül bekövetkezik egy tragédia, és valamelyikük tényleg elveszíti a feleségét, legtöbbjük még arra is képtelen lesz, hogy erőt vegyen magán és legalább megpróbáljon kirúgni a hámból. Ekkor jön ugyanis a felismerés, hogy mit is jelentett a háttér, amit elveszítettek. Murakami Rjú

Mennyből az angyal, menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony, Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Márai Sándor

Hosszú évek tapasztalata megtanított arra, hogy kutyák, sólymok és nők mindig visszajönnek, ha az ember ott marad, ahol volt, és vár. Tracy Chevalier

Az ország egy olyan élő organizmus, amely állandóan éhezik, embereket eszik és darál be saját fennmaradása érdekében. Mert ő élni akar. Ösztöne a fennmaradásért mindennél erősebb. Rabszolgái vagyunk csupán, akik lesik kívánságait csak azért, hogy gurítson számunkra is pár szem morzsát. A morzsára mohón rávetjük magunk, és közben azt sem vesszük észre, hogy ezzel mi is eltiprunk és bedarálunk más embereket. Embereket, akik gyengébbek nálunk. Tihanyi Márk

Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy pillanat, mely soha többé nem tér vissza. Ezzel szemben mire tanítjuk gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa. Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában? Mindegyiküknek azt kellene mondanunk: "Tudod, mi vagy te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, a mozgásod. Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire. Igen, te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan csoda, akárcsak te magad?" Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá tegyük. Pablo Casals

Nekem azt mondták, hogy egyszer te is szerelmes leszel, És megtalálod azt a lányt, akit majd elveszel, Előtte összejöhetsz még vagy ezerkétszáz emberrel, Mert telhetetlen vagy és téged is az érdekel Ami engem meg a Petit meg a Gyurit vagy az Atit, Egészen addig, míg meg nem látod az igazit, És ha megtalálod őt, egyszer az igazi nőt, Akkor rendezünk egy ezerkétszáz fős vidéki lagzit.

A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színû szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Nincsen reménytelenebb dolog az emlékeknél. Némely rossz emlékek olyanok, mint az Erinniszek. Vértszívó madarak karmokkal s halálra üldözik áldozatukat. Annak nincs tőlük többé szabadulása. Füst Milán

Mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi és női arcok, a saját arcom mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt. Emily Bronte