Téma
Egyedülálló szülő idézetek
-
E földön két vagy több asszony közt sohasem vala és sose leszen őszinte barátság. Fruska korukban pajtáskodnak a nők, de ha már eladókká cseperednek, sőt asszonnyá lesznek, féltékenyen árgus szemmel mérik, nem kevesebbek-e hajdani pajtásnőiknél, s ha igen, rosszindulat ébred bennök mindazok ellen, kik boldogulásban esetleg legelejbök vágtak. Szilvási Lajos
-
Az emberré válás során maga az együttmûködés úgy mûködik, mint egy biológiai adaptáció a társadalmi tanulás során. A kemény munka nem a kisgyermek rávétele arra, hogy segítsen, hogy együttmûködjön, hanem az, hogy megtanítsuk, hogy ez a csavargókra mégsem igaz, velük ne barátkozzon stb. Az embergyerek rendkívül és személytelenül segítőkész. Ha kicsi babákkal olyan kísérletet végzünk, hogy leejtem a tollam, akkor mindenfélét próbál csinálni, hogy visszaadhassa nekem. Pléh Csaba
-
Az ép gyerekek nyilván a tökéletes formák biztonságában élnek. A világ éppen olyan, mint ők, és számukra ezt tükrözi vissza minden. Az ő anyukájuk a legszebb, az apukájuk a legerősebb. Ha meg nem, akkor sem tûnik fel, mivel az imprinting, a követési reflex megoldja nekik, hogy ne legyenek kétségeik. Aki olyan, mint ők, az jó, aki meg másmilyen, az rossz. Legalábbis gyanús. Sándor Erzsi
-
A rabszolgaság könnyedén véget érhetne, ha hirtelen nem szarná le mindenki, de még évtizedeken át folytatódhat, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk. A földön többé-kevésbé az összes rabszolgát egyesével kell felszabadítani, és minden helyzet más és más. Ez a probléma még csak nem is olyan, mint a globális felmelegedés, amelynek a megállításáért a világ leggazdagabb emberei küzdenek foggal-körömmel a végsőkig. A rabszolgaság haszonélvezőit könnyû legyőzni. Csupán megtalálni nem könnyû őket. Mike Pearl
-
A múltat jobbára a jelen alakítja. Ha az ember kiábrándult és elkeseredett, sötétre színezett gondolkodása csak azokat az eseményeket emeli ki a múltból, melyek igazolják mai elkeseredését. Ám ha igyekszik a tényeket tényekként kezelni; ha nem azt kutatja, mi nem mehet, hanem azt, mi mehet, ha a problémát kérdésként kezeli, mely válaszra vár, nem pedig újabb sorscsapásként; ha a valóság bonyolult közegéből azokat az elemeket lúgozza ki, melyek pozitív tettekbe ötvözhetők – nos, akkor az emlékezete is segíteni fogja ebben. A mélyből azt fogja felhozni a fényre, ami segíti, hogy helyt tudjon állni a mában. Ilyen egyszerû ez. Ilyen egyszerû ez, mert az emberi emlékezés szelektív: sugara mindig arra esik, ami segít igazolni mai látásmódunk helyességét. Ha kétségbeesettek vagyunk, a kétségbeesésünkben segít, ha a megoldásokat keressük, akkor a megoldásokban.
-
Ha a fogvatartottakról beszélünk, előkerül az "ők" és a "mi" mentalitás. Sokan gondolják úgy, hogy "ők" szörnyetegek, akik süllyedjenek csak el, és éljenek zabkásán. Nonszensz - hiszen mindannyiunkat egyetlen rossz döntés választ el a börtöntől. Egy hét múlva börtönben találhatjuk magunkat, elég, ha elgázolunk valakit, amikor hatvannal hajtunk egy ötven kilométeres zónában. (...) Ám, ha szisztematikusan elállatiasítjuk az embert, méltatlan, lehetetlen helyzetekbe hozzuk, állandó unalomnak és frusztrációnak tesszük ki, biztosan nem a jó tulajdonságait hozzuk elő, pláne nem rehabilitáljuk. Shahed Yousaf
-
Válságok mindig lesznek. Történelmi tapasztalat, hogy a dolgok idővel összeomlanak. Előbb-utóbb olyan válság is lesz, ami az emberiség fennmaradását kérdőjelezi meg. A kérdés az, hogyan tudunk ebből kikecmeregni. A hagyományos módszerek szerint meg kell próbálni mindenre választ adni, megoldást találni. Ez nem fog menni. Ami megy - és ezt teszi az emberiség évezredek óta - , az az, hogy oké, a válság mindent elvitt, ami most érték, ám a régi dolgok közt is fellelhetők értékek, amiket nem tett tönkre a válság, mert nincsenek előtérben. Mérő László
-
Mindenki, aki ismer, tudja, hogy én gond nélkül megmondom bárkinek, ha téved. Sőt, ez a szenvedélyem. De most először életemben ez nem akkora élvezet. A csalás korát éljük Amerikában. Nemcsak a bankszakmában, de a kormányban, oktatásban, vallásban, élelmiszerben, még a baseballban is. Ami engem zavar, az nem az, hogy a csalás nem szép, vagy hogy a csalás gonoszság, hanem, hogy 15 000 éven át a csalás és a rövidlátó gondolkodás soha nem mûködött. Egyszer sem. Mert a végén a bûnöst elkapják. Lebukik. Mikor feledkeztünk meg erről? Azt hittem, ennél jobbak vagyunk. De tényleg.
-
Az erősebb fölfalja a gyengébbet, mint a halak. Az ügyes gladiátor átszúrja az ügyetlent, a jó költő elnémítja a rosszat. Nincs kegyelem. És mindig így lesz, talán évezredek múlva is. Hogy haladunk-e, mint egyes bölcselők állítják, azt nem hiszem. Az ősember négykézláb mászott, én kocsin repülök, nagy gyorsasággal, mert már ismerem a tengelyt és a kereket. De ez nem haladás. Mind a ketten egyet teszünk: megyünk. Az lenne a haladás, hogyha legyőzhetnénk önmagunkat, itt belül, belátás által, hogyha két édestestvér, ki az örökségen osztozkodik, nem gyûlölné meg egymást halálosan azért, amiért az egyik száz sestertiusszal többet kap a másiknál. Erre nem tartom az embert képesnek soha. Kosztolányi Dezső
-
A szív és az agy alagsorában veszélyek is leselkednek. Nem minden kamra szép, fényes és magas. Vannak lyukak az elmében: olyanok, mint a középkori kútbörtönök. Bûzös üregek, melyeknek felejtés a neve, palackforma cellák a tömör sziklában, tetejükön csapóajtóval. Onnan semmi sem távozik egykönnyen, csak hogy nekünk könnyebb legyen. Egy földrengés, védmûveink hibája vagy a szikrák begyújthatják a mérgező gázokat - és az évek óta verembe zárt dolgok kiszabadulnak, készen rá, hogy fájdalommá robbanjanak, és veszedelmes viselkedésbe hajszoljanak bennünket... Thomas Harris
-
Gondolkozzanak el rajta, hány esetben helyettesítette már az emberi munkaerőt az automatizáció és a gépesítés! Eleinte csak hatékonyabb módon lehet végezni bizonyos feladatokat, utána egész szakmák válnak feleslegessé, majd hamarosan teljes szektorokban lesz szükség nagyságrendekkel kevesebb emberre, aki elvégzi a munkát. Az elkövetkezendő évtizedekben (...) az MI-rendszerek nagyrészt ugyanígy fogják átvenni az "intellektuális betanított munkások" szerepét, és ez mindenképpen jóval azelőtt fog bekövetkezni, hogy robotok helyettesítenék a fizikai dolgozókat. Eddig mindig létrejöttek új szakmák is, amikor a régiek elavultak, de mi lesz, ha az MI egyszerûen azokban is jobban teljesít? Mustafa Suleyman