Egyszerűség idézetek

Boltíves fejed, hogy szoborrá fagyott, nem lett felbomló, riasztó halott, - finoman szövődött rá a glória, a földöntúli ős harmónia. Görög arcéled, - két csukott szemed megszépülve élte már az örök életet. Azóta így látlak, úgy állsz már elém, sugárban, mint régen, életünk delén... Most tudom csak - hogy elvesztettelek: Úr Isten! mennyire, mennyire szerettelek... Dutka Ákos

Itt a Betegség! Nem mi engedtük be. Nem mi nyitottunk neki ajtót. Egyszerûen csak átlépett a küszöbünkön, elhomályosította a megszokott, állandóan ragyogó, narancsszínû fényt, és teljesen felcsavarta a fényerőt, hogy mindenki csúnyának és rémültnek látszott. Megszüntette a kellemes fürdőkádillatot, amely az egész lakást belengte, ha az egyikünk fürdött. Eltávolította a nevetést a falakból, kirántotta apa lába alól a szőnyeget, hogy hanyatt esett, és zokogott, mint egy kisfiú, és többé már nem volt apa. Eltüntette a délutáni világosságot, hogy soha többé ne tudjuk, örülhetünk-e az estének. (...) A Betegség rohadtul szemtelen volt. Idegen házba hatolt be, ahol, akár egy káposztaféreg, körbehempergőzött, megrágcsált minket, és növekedett. Amíg teljesen fel nem zabálta anyát. Linn Skaber

Ötéves korunkban azt kérdezzük: - Miből lett az asztal? Tizenöt éves korunkban: - Miből lett az ember? Huszonöt éves korunkban: - Miből lett az Isten? És mindenkor elfogadjuk, hogy: - Az asztalt az asztalos csinálta. De már az emberre azt mondjuk, hogy: - Magától keletkezett. Az Istenre meg azt mondjuk: - Nincs. Gárdonyi Géza

Azok a szerzők, akik életük különböző időpontjaiban szólnak kor- és kartársaikról, amint idősödnek, akként változtatják az arányokat. Saját személyük súlya egyre nő, másoké rovására. Vámos Miklós

Amikor a tévét bekapcsoltam, lekapcsoltam saját magamat, s amikor a mûsor befejeződött, én még nem lettem önmagam, betolakodott álmomba is. A rádióm hallgatott félreeső sarkában. A könyvek nyitatlanul emelkedtek asztalomon. Helyettük irodalmi másodlagosságok, nagyszerû mûvek halszálkává kopasztva, megrágott és kiköpött húsdarabokkal. S ami jó volt, azt sem gondolhattam végig, kioltotta a következő mûsor. Ágh István

A depressziót sokan súlyként írják le, és valóban lehet olyan érzés. Lehet valóságos fizikai súly, és lehet metaforikus érzelmi súly is. Matt Haig

Kibírhatatlan volt az egész. Percről-percre rosszabb lett. Az első kérdések egyike, hogy tízes skálán mekkora a fájdalom? (...) Beszélni sem tudtam, de kilencet mutattam. Később, mikor jobban lettem, a nővér harcosnak szólított. Tudod, miért vagy az? Mert a tízesre is kilencet adtál. Nem a bátorság adatta velem a kilencet, csak tartalékoltam a tízest.

A bolti zöldség árának van egy láthatatlan összetevője, a környezeti kár, a klímakár és a te egészségkárosodásod ára, és ez pénzben nem kerül rá. Ha a termesztés minden költsége rajta lenne a bolti zöldségen - tehát ha lenne arra mód, hogy rendesen kiszámlázzák a klímakárokat a szállítás miatt, a hûtőház miatt, az egészségkárosodás miatt, a mûtrágyamaradék miatt, ami tönkreteszi a talajt, ami belemegy az ivóvizekbe is, ami miatt hatalmas algaültetvények alakulnak ki a tengerekben, ami aztán elfojtja a tengeri életet... Tényleg milliméterenként esszük fel a bolygót, és ennek a költsége nincsen benne a bolti zöldségben, nem is lesz benne szerintem sosem. Viszont, aki megteheti, hogy figyel erre, annak nem árt tudnia, hogy ahhoz képest voltaképpen olcsóbb a háztáji. Dóra Melinda Tünde

Az érzelem törékeny, illó tünemény. Jean-Louis Barrault

Az idő végül elveszi az anyagot, magával vonszolja, és gyûrött álarcaink sárosra taposva sorakoznak (...) az otthoni parkettán. Elkopunk mi is, ünneplő kísérői a múlásnak, ennek a lassú szárnyú, báltermi függönynek. Hartay Csaba

Talán minden dolog létezésének van egy behatárolt időtartama. Talán az öregedés éppúgy eleve bele van programozva kapcsolatokba, mint az emberi testbe.

Látjátok, feleim, szem`tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet?... Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt A "pillangó", a "gyöngy", a "szív" - már nem az, ami volt. Márai Sándor

Az éremnek egy oldala van. Az, amelyik felém néz.

Amikor szemtől szembe kerülünk valakivel, akinek fájdalmai vannak, valójában az történik, hogy láthatóvá válik a köztünk lévő szakadék. A fájdalmuk teljes mértékben elérhetetlen számunkra.

Még egy ok, amiért utálom a beszélgetéseket: egyik pillanatban még a törpök vannak terítéken, a következőben meg már apám sírja. Dimitri Verhulst

Ez a gyász: jelenléted és hiányod. Hogy holtodban halálom szenvedem. Hogy szerelmemben mindkettőnk magányát. Hogy azt remélem, mi reménytelen. Beney Zsuzsa

Holt fény az ifjúság, már nem dereng föl, S néma a múltnak szája, az a kedves. Nő az idő mögöttem... s én - kihúnyok. Mihai Eminescu

Korát nem tudtam volna megállapítani. Nem volt öreg. Arca keskeny, finom vágású és teljesen ránctalan. De fiatal sem volt. Nem tudom meghatározni, miért, ez a szó egyáltalában nem fejezte ki őt. Inkább időtlen, jelenben lévő állandóság tükröződött róla. (...) Szavaim elől elsiklik a lényeg, amely őt megjeleníthetné. Hogyan fejezzem ki például szemének derûs, átható, ismerős, a szellem legmélyéről visszhangot idéző pillantását?! Egy másodpercig sem volt idegen, anélkül, hogy kapcsolatunk keletkezését és mibenlétét ismertem volna. Szepes Mária

Elraboltak engem a gonosz évek És ami drága, ami halhatatlan, Azok tûnt tájak, fájó töredékek Juhász Gyula

A humor a dolgokkal szembeni egyfajta látásmód, viszony vagy érzés, mindenekelőtt velünk született adottság, ami valakiben vagy megvan, vagy nincs meg. Federico Fellini