Téma
Élet értelme idézetek
-
Az őskorban az egész napos öldöklés és gyûjtögetés után körülültük a tüzet. A tûz körül ücsörgés szokása egészen a közelmúltig fennmaradt, csak az 1950-es években vette át a helyét a tévénézés. Még akkor is együtt ücsörögtünk, de már nem beszélgettünk, nem gondolkodtunk. Ma meg már nem is ugyanazon a díványon ülünk, nem is ugyanazt a képernyőt bámuljuk, mindenki a saját kütyüjével van elfoglalva, és észre sem veszi, hogy valahol még lobog a tûz. Ruby Wax
-
A halál elől nincs menekvés. Olyan lenne ezzel próbálkozni, mint négy égig érő óriás hegy öleléséből szabadulni. Nincs menekülés a négy hegy völgyéből. A születés, a betegség, az öregség és a halál hegye fogva tart minden élőlényt. Amikor az öregkor eljön, semmivé foszlik az ifjúság, amikor megjelenik a betegség, semmivé lesz az egészség. Amikor pedig egészség híján az élet nyomorúsággá változik, eltûnik belőle minden érték, a jellem kiválósága, s a korábban csillogó képességek. Végül a halál teljes győzelmet arat az életen. Még ha gyors vagy is és kivételesen ügyes, akkor sem futsz el a halál elől. És nem állítod meg őt sem gazdagságoddal, sem mágikus mutatványokkal, de még a legjobb medicinákkal sem. Ezért a legjobb, legbölcsebb dolog, ha már most készülsz a halálodra. Tendzin Gjaco
-
Érezted már egy sötét ajtónyílás előtt megállva, hogy vannak odabenn, a hátad mögött? És megfordultál, ugye? Mert féltél tőlük. És ezzel elriasztottad őket magadtól, megnyugtathattad magad, hogy semmi nincs ott. Ha elég bátor lettél volna, hogy maradj, ha bátor vagy hozzá, hogy meg merd látni a démonjaidat, (...) el mersz menni a kapun túlra. Gaál Viktor
-
A baj nem arra való, hogy kikeveredjünk belőle, hanem, hogy megtapasztaljuk mélyen fekvő okát, és tanuljuk meg legyőzésének külső-belső taktikáját. A legtöbb ember azonban sem egyéni, sem közösségi tragédiáiból nem tanul - s ezért állandóan ismétli azokat. Szellemi mesterek legnagyobb szomorúsága, hogy az ember régóta semmiből sem tanul. Müller Péter
-
Egy-egy családban gyakran fordul elő ugyanaz a kézírás, ami természetes is, ha ugyanaz a tanító tanította a gyerekeket. De éppen ezért úgy képzelem, hogy az ilyen hasonlóság főleg csak nőknél fordul elő, mivel a fiúkkal kiskoruk után nem sokat törődnek ilyen szempontból, megelégszenek bármilyen firkálással, amit éppen megszoktak. Jane Austen