Eső idézetek

Dermedt szívvel állok, csak az ágak ingó dércsipkéje sejlik távol; halk zajával a sikló madárnak száll fölöttem édes ifjúságom. Keresztury Dezső

A nők olyanok, mint azok a virágok, amelyeket a véletlen az árnyékban sarjasztott ki a földből; folyvást a fény felé törnek, üde és illatos szirmaikat a napon bontják ki, mely aztán elhervasztja, elemészti őket. Alexandre Dumas

Minden nőnek megvan a maga illata. Vannak köztük üdék, frissek, mint a tenger. És vannak teltek, dúsak. Én mindkettőt egyaránt kedvelem. A nőket először megszagolom, mint egy magát kínáló virágot. S ha ettől elbódulok, akkor leszakítom őket.

Az eső sehol sem gyönyörûség, de Párizsban szívet marcangoló, megalázó, méltatlan szenvedés, amely a legellenállóbb idegzetet is felőrli, a legszilárdabb önérzetet is porba tapossa. A magyar eső szitál, néha zuhog, de nincs benne gonoszság és sátáni leleményesség. Elvétve szaporázza, cifrázza, mint a kissé konfidens cigány a nótát, de még akkor is csupa emberség, csupa tisztességtudás. A nagyvárosban is nyugodt és komótos maradt, a Váci utcán is nagy lomha síkságokra esik, csendes, illedelmes és kissé fásult, mint a síkságok korán elhízó vagy kiszáradó, idő előtt összetörő népe. (...) A párizsi eső csúfondáros és tébolyítóan mozgékony, ugratja, kergeti, hajszolja az utca népét, mint a legénységet a gonosz tiszt. Eláll, megered, eláll, megered, valami őrjítő, kibetûzhetetlen ritmus szerint, hol hosszú esőstráfok veszik célba a járókelőket, hol bolondos kis cseppek okvetetlenkednek. Hevesi András

A lehullott virág hátrahagyja illatát.

A veszekedések csak olyanok, mint a sûrû, nyári zivatar, mely elmossa az összegyûlt port. Ahogy az eső felfrissíti a földet, ez az első igazi vitánk is úgy hozott vérpezsdítő üdeséget a kapcsolatunkba. Bucsi Mariann

Nem tavasz, nem a nap meleg sugarai, nem a langy nyári eső borítják lombbal a fa ágait, önbelsejében fekszik az erő, mely őt zöldellni készteti, s nélküle a nap még inkább elszárítja gallyait, az eső csak elrohasztja. Eötvös József

Ó, az illatodban ülve várok egész nap Hogy szádban hozd el éltető vizemet Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok veled. Ákos

A divat egy vízesés, és téged is elsodor, és minden évszakban újjászületsz, és olyan jó érzés újra belecsobbanni, ha rengeteg a felejteni valód.

A dolgok, amelyek látszólag függetlenül léteznek más dolgoktól, valójában létezésük és természetük révén mégis más dolgoktól függnek. A fáknak napfényre és vízre van szükségük, és valóban folyamatosan változnak általuk, illetve több más mindentől, amelyekkel kapcsolatba kerülnek. A folyamoknak, tavaknak és óceánoknak esőre van szükségük, az esőnek pedig a folyamokra, a tavakra és az óceánokra. Az embernek szüksége van levegőre, a körülötte keringő levegőnek pedig nem olyan volna az összetétele, ha az emberek nem lélegeznék be és ki. Másképp fogalmazva, semminek nincs immanens létezése; semmi nem tartalmazza az önmagán belül zajló létezés valamennyi összetevőjét; semmi sem elegendő önmagában és önmagának. Robert Wright

Az eső lényege ugyanaz, de a mocsarakban a töviseket növeszti, a kertekben pedig a virágokat.

Egy gyermek, apja törött hangszerével rég elfeledett dallamokat játszana. De néma marad a furulya, és a gyermek szíve nem szabadul. Fénylő forrás ered lelkéből, éteri dallam. (...) A víz elmossa a múltat, mossa, mossa, mossa... amíg újra tiszta lesz.

Miért az ezernyi szépség, a fák, miért az utca, mely mintha arra várna, hogy újra kiskölyökként fussad át, miért a kérdés annyi más helyett, miért a nap, mely újra elveszett? Miért a Minden - kérdezed, haver: s észre sem veszed: ekkor illan el.

Bárcsak én lehetnék az eső, úgy talán összeérhetne a szívünk, ahogyan az esőben összeér az egymástól örökre elválasztott föld és ég.

A jó eső tudja, mikor essen. Linn Ullmann

Tiszta forrásból tiszta víz folyik. Theognisz

Ha az ember elég erősen behunyja a szemét, elég sok időre, szinte mindenre emlékezni tud, ami boldoggá tette. Az anyja bőrének illata, amikor ötéves volt, és kuncogva menekültek be egy lépcsőházba a hirtelen leszakadó eső elől. Az apja hideg orra az arcán. Egy plüssállat megkeményedett mancsának vigasza, amit nem enged az ember kimosni. A hullámok hangja a sziklákon az utolsó tengerparti nyaralás során. Fredrik Backman

Minden teremtmény lelke az illata.

Ez a rózsa nem oly illatos, mint a nyári virág, de állt minden megpróbáltatást, amit amaz el nem viselne: a tél hideg esője elegendő volt a táplálására, a nap halvány sugara a melengetésére; a süvítő szél meg nem sápasztotta, szárát el nem törte, a csípős fagy el nem sorvasztotta. Anne Bronte

Ébredés után olyan a drágám, mint egy kislány. Senki el nem hinné róla, hogy két kamasz édesanyja. És a bőrének csudás illata van, mint a frissen kaszált fûnek - ez a legkellemesebb és legmegnyugtatóbb illat, amit csak ismerek. John Steinbeck