Fáradtság idézetek

A muszlim lelke olyan, mint a tenger sima tükre, melyet a szenvedély vad viharrá tud felkorbácsolni. G. Hajnóczy Rózsa

Esküszöm, nem a szememmel szeretlek, Hisz az tudja, hibád mily rengeteg; Szívemnek jó, mit gúnyos társa megvet, A látvány ellenére az szeret. William Shakespeare

A nők, mint egy elmés francia mondta valamikor, ihletet és vágyat adnak belénk, hogy remekmûvet alkossunk, de mindig lehetetlenné teszik, hogy megcsináljuk remekmûvünket. Oscar Wilde

Néha úgy érezzük, énünk az, ami a tükörből visszanéz ránk: ha nem tûnünk kimondottan vonzónak, akkor érdemtelenebbnek, értéktelenebbnek képzeljük magunkat. Lehet, hogy azok vagyunk, amit megeszünk; amit tegnap a naplónkba írtunk; vagy az, amit a tegnapi viselkedésünk elárul rólunk. Inkább vagyunk az önéletrajzunk, vagy inkább a képek a fotóalbumban? Mindegyik és egyik sem. Minél többet gondolkozunk, annál bonyolultabbnak tûnik énünk meghatározása.

Szeretlek, mert oly szép szemed van, Hogy nappal van, hol az ragyog; Még a lelkemben sincsen éjjel, Pedig én oly sötét vagyok! Vajda János

Az tükör, amit annak használsz. Kukorelly Endre

Értékítéletek tekintetében a legjózanabb emberek is igen eltérő véleményen lehetnek. És mert emberek a bírák is, elkerülhetetlen, hogy többféle értékmérőt alkalmazzanak. Leonard Hoffmann

Egyesítenie kell magában a kurtizán fortélyos csáberejét a szûz istennő érinthetetlen fenségével, dinamikus egyensúlyban tartva e tulajdonságokat mindaddig, amíg fiatalságának ereje engedi. Mert amikor a fiatalság és szépség elmúlik, rájön majd, hogy a kettő közötti hely, melyet addig a feszültség töltött ki, a ravaszság és találékonyság kútfője lett. Frank Herbert

Ha szeretsz valakit, ne szívet ajándékozz neki, s főleg ne egy nyíllal átvert, vérző piros szívet - hanem egy szép, hatágú kristályt. Lehetőleg áttetszőt vagy bíborszínût, mint a tengerparti égbolt, késő délután. Müller Péter

A dolgok azért történnek egy bizonyos módon, mert elszúrunk vagy elszalasztunk ezt-azt, ostobaságokat csinálunk, néha egyszerûen nem látunk a szemünktől. Rengeteg gógyi és kurázsi kell ahhoz, hogy azt tegyük, amit kell, és nem mindenki képes erre. Néha időbe telik, míg kispekuláljuk a megoldást, és akkor már késő. De helyre kell hozni, ha lehet. Nem nézhetjük ölbe tett kézzel, amint elfuserálódnak a dolgok, mi meg csak sopánkodunk, hogy a sors így akarta.

A vízen pattogó kavics éppolyan, akár a lelketek útja. Hogy hányszor ütődtök neki a felszínnek, az csak rajtatok múlik. (...) Látszólag én befolyásolom az eldobott kő útját, de csupán elindítom azt. A kavics alakja, szilárdsága a meghatározó a bejárt út során. Robert Lawson

Ha egyszer kudarcot vallasz, barátaid, szomszédjaid és kollégáid mindig bukott emberként fognak rád tekinteni. Tina Seelig

Ha összenézünk, hû szivet mutat egymás szemében két ábrázatunk; nincs éles Észak s elhajló Nyugat - jobb féltekéket hol találhatunk? Csak az halhat meg, ami már megunt; ha két szerelem egy, ha a magunk szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk. John Donne

Ha egy nő szemet vetett egy férfira, akkor az nem tud szabadulni tőle. És jaj annak a férfinak, akit egy nő megkívánt. Még ha az a férfi százszor és ezerszer és a szerelmek szerelmével is szereti azt nőt. Annak a férfinak vége van. Lakatos László

Maguk a mûvészek is elgyönyörködnek a naplementében, az óceán hullámzásában vagy a csillagok járásában. Így hát érdemes néha ilyen dolgokról is beszélnünk. És ha figyelmünkre méltatjuk ezeket a jelenségeket, már maga a megfigyelés is esztétikai gyönyört szerezhet. Richard Feynman

Szeretem lelkednek Magas röpülését, Szeretem szivednek Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid egyaránt. Petőfi Sándor

A régi és új szenvedély, mely téged áthatott, szívedben szétárad, s mint ég és föld, oly végtelen, szerelmes ifjú, sóvárgó lány, késő bánatod, a szél- s holdfényadósságot fizetni gyötrelem. Cao Hszüe-csin

Gyûlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel, Gyûlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel, Gyûlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre, Gyûlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle. Gyûlölöm, gyûlölöm, ha hazudsz, és azt is gyûlölöm, ha nem, Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem. Gyûlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém, S gyûlölöm, hogy nem gyûlöllek egy cseppet sem, Szemernyit sem, nem gyûlöllek én.

Hatalmas Szerelem, tápláld gyönyörû lángom, utolsó percemig lobogtasd szertelen; hogy lélektelenül élek már a világon, abból tudom, ha majd elhagy a szerelem.

Amíg élek, úton leszek: használni akarom a szívemet. A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz, édes hazám, szerettelek. Kemény István