Téma
Feleség idézetek
-
Tudtam, mit szeretnék az élettől, és úgy tûnt, kizárt dolog, hogy ne kapjam meg, amit szeretnék. Azt akartam, hogy szeressenek és csodáljanak. Nagy, virágdíszes esküvőt akartam, amikor az egész város engem bámul, amint apám karján az oltárhoz lejtek, és mindenki azt gondolja, hogy életében nem látott még ilyen gyönyörû teremtést, mint én. A csodálat úgy kellett nekem (...), mint a levegő. Buta voltam és sekélyes, de elégedett. Stephenie Meyer
-
Mindennek vége szakad egyszer. Minden egyes másodpercben valahol a világon átutazik valaki az ismeretlenbe. Gyakran tapasztalta, hogy az életet a haláltól elválasztó nagy forgóajtó állandóan mozgásban van. A végtelenség emberi elme által felfoghatatlan egyenletében a halandó élet jön-megy szempillantás alatt. Hogy hogyan és miért, talán jobb is, ha rejtve marad. Az egyetlen ésszerû dolog, amit az ember tehet, hogy megy a maga útján, és megpróbál élni az esélyeivel, amíg nem neki forog az ajtó.
-
Isten az embert társas lénynek teremtette. Nem csak hajlandóságot és szükségszerûséget oltott beléje arra, hogy a hozzá hasonlók társaságában éljen, hanem nyelvet is adott neki, hogy ez a társulás hatalmas eszközévé és kötelékévé váljék. Az ember szervei tehát természetszerûen úgy alakultak, hogy alkalmasak legyenek ama tagolt hangok formálására, amelyeket szavaknak nevezünk. De ez a nyelv keletkezéséhez még nem volt elegendő, hiszen a papagájok és más madarak is megtaníthatók tagolt hangok elég tiszta kiejtésére, és mégsem tudnak egyáltalán nyelvet kialakítani. John Locke
-
A dinamikus egyensúlyok, mint amilyen a testünk is, nem természetesek a szó fizikai értelmében. Ezer olyan állapot van, ahol valami rosszul sülhet el, és meghalunk. Elenyészően kevés olyan forgatókönyv létezik (ha számszakilag összegyûjtjük), amelyben élünk, és egészségesek vagyunk. Mégis tudunk elég sokat tenni ahhoz, hogy elkerüljük ezeket a szcenáriókat, és fenntartsuk a dinamikus egyensúlyt. Ezt a jelenséget nevezik a rendszerelméletben homeosztázisnak. A legkönnyebb általánosítani a homeosztázist az otthoni rendtartás példáján. A rend nem természetes állapot. A rendetlenség az. Sokkal nagyobb számú olyan elrendezése van a tárgyaknak a lakásban, amiket a "rendetlenség" címke illet, mint amiket a "rend" címke. Ebből lesz a homeosztázis: a pakolás. Esetleg a rendet tartásra nevelés. De jellemzően inkább a pakolás. A rendfenntartás egy valószínûtlen állapot fenntartása a valószínûek ellenére. Szertics Gergely
-
Bárki le tud ülni és figyelni a légzésére vagy a tudatára. Ez végezhető séta közben, állva, fekve, fél lábon állva, futás vagy fürdés közben. Ám ahhoz, hogy akár csak öt percig kitartsunk, eltökéltségre van szükség. Az pedig, hogy életünk részévé tegyük, némi fegyelmet követel. Amikor tehát az emberek azt állítják, hogy nem tudnak meditálni, valójában azt értik ez alatt, hogy nem fognak időt szakítani rá, vagy hogy amikor megpróbálják, nem tetszik nekik, ami történik. Nem ezt várják, vagy nem ezt remélik. Nem felel meg az elvárásaiknak. Talán újra meg kellene próbálniuk úgy, hogy ezúttal elengedik az elvárásaikat, és csak figyelnek. Jon Kabat-Zinn
-
Van, aki úgy tud fogni, érinteni, hogy azt érzem, hogy tökéletes a testem. És nem azért tökéletes, mert ilyen, vagy olyan, hanem a maga egyértelmûségében, önmagáért és önmagától tökéletes. Mint egy földcsuszamlás, vagy hegygerinc, olyan nyilvánvalóan önmaga. És ahogy fog, érint, elkezd a testem élni a kezei között. Zsizsegnek az atomok és molekulák, ünnepel az egész test! Az érintés legalább olyan sokrétû, mint az írás mûfajai. Történeteket lehet kibontani érintés közben. Soma
-
Az emberi értelem és kultúra egy formális gondolati rendszert dolgozott ki a minták felismerésére, osztályozására és hasznosítására. Ez a matematika. Segítségével szervezve és rendszerezve gondolatainkat, rájöttünk egy nagy titokra: a természet mintái nemcsak arra valók, hogy csodáljuk őket, hanem egyben kulcsot is adnak a természeti folyamatokat megszabó törvények megfejtéséhez. Ian Nicholas Stewart
-
A magány üres lyuk, melyet csak a kapcsolat tölthet meg, legyen az kapcsolat másokkal vagy akár saját magaddal. Az egyedül töltött idő ennek pont az ellenkezője lehet: igen vágyott tér megteremtése egy "folyton nyüzsgő" világban. Tehát míg az egyedüllétben találhatunk vigaszt, a magány általában fájdalmasabb megtapasztalás. Francie Healey
-
Gyerekkorodban mindig azt csináltad, amihez kedved volt, nem érdekelt, mit gondolnak rólad mások. (...) A szabadságnak ez a szintje bármikor, életkortól és élethelyzettől függetlenül elérhető mindannyiunk számára, ha újra azzal kezdünk foglalkozni, amit szeretünk, csak azért, mert SZERETJÜK, és nem azért, mert azt hisszük, kívülről, a külvilágból SZERETETET KAPUNK valakitől. Kyle Cease