Téma
Feleség idézetek
-
Az ember nem arra teremtődött, hogy az istenekkel osztozzon a világegyetemen. Túl aprók vagyunk ahhoz, hogy felfogjuk az ő céljaikat. Mégis, sikerült ellesnünk valamit a titkaikból. Mint a kis férgek, amelyek a sas karmába kapaszkodva úgy hiszik, rájöttek némi igazságra és a repülés mikéntjére. De mi sosem fogunk repülni. Próbálkozunk, el is érünk tán valamelyes sikert, de a bukást nem kerüljük el; s ez mindig is így lesz. Darren Shan
-
A hullámok elérik a partot. Ugyanúgy, ahogy tegnap, ugyanúgy, ahogy holnap. Az órák egymás után telnek. Napkelték. Napnyugták. A hold lesoványodik, azután megdagad. A gépek kattognak, ketyegnek. Éteri ritmusok, értelmetlen mozdulatok. Az egyetlen épeszû megoldás a közönybe való menekülés. Dean Ray Koontz
-
Életed minden pillanatában - mindegy, hol vagy épp: üzleti tárgyaláson ülsz, a gyerekeidre vigyázol, vagy a kedveseddel vitázol - átélheted szívedben a szerelem táncát. Minden pillanatban ott a lehetőség, hogy megnyílj, átadd életed irányítását a szeretet bölcsességének, a védtelenség elpusztíthatatlan erejének.
-
Ha még egyszer láthatnálak benneteket! Ha csak annyit tudnék, életben vagytok-e? Vagy, ha Isten őrizz, megbizonyosodnék róla, hogy ti már... nem! Ezt nem tudom végiggondolni! Álmatlanság kínoz. Vágyom utánatok, erősebben az éhségnél és szomjúságnál, ugyanakkor félek a bizonyosságtól. Nagyon fáradt, öreg ember lettem. Ha hozzátok fûző gyötrő kötelék nem feszülne bennem, alázatosan átengedném magam a rohamos hanyatlásnak. Valójában halott vagyok. Így azonban reménykedve és szorongva mégis hazamennék. Akár kísértetnek is. Haza. Hozzátok! Szepes Mária
-
Alighanem csak a kötözni való bolondok tagadják, hogy a gyomor azért teremtetett, hogy emésszen, a szem, hogy lásson, a fül, hogy halljon. (...) Igen, mondják, de ha Isten egyvalamit szemmel láthatóan szándékosan teremtett, akkor mindent szándékosan kellett tennie. Nevetséges volna egy adott esetben elfogadni a Gondviselést, a többi esetben pedig tagadni. Mindazt, ami létrejött, Isten előre látta és elrendezte. Nincsen elrendezés cél nélkül; nincs okozat ok nélkül; tehát minden egyformán egy végső ok eredménye. Voltaire
-
Milyen furcsa az élet! Nagyon hosszú ideig kiszámítható sebességgel folyik, az események komótos tempóban követik egymást, aztán hirtelen - mint egy Porsche az autópályán, amely szédítő sebességgel húz el mellettünk - felgyorsulnak a dolgok, és egy szempillantás alatt váratlanul olyasmi történik, ami örökre megváltoztat mindent. J. R. Ward
-
Az agyunk előrejelzésgép. Amikor elérsz egy célt, legyen az egy bizonyos súly felemelése vagy egy bizonyos bevétel elérése, az agy beépíti ezt a sikert abba a modelljébe, amit elvár tőled. Téged a saját agyad modellez. És jogosan - képzeld el, ha nem lenne frissítés a képességeidről... lehetetlen lenne megítélni, hogy milyen helyzeteket tudsz vállalni, és melyeket kellene elkerülnöd. Az emberi agy normalizálja az elért eredményeket, hogy jobban megjósolhassa, hogyan cselekedhet a jövőben. Emiatt ezek a mérföldkövek beleolvadnak az élet háttérzajába. Julia Ravey
-
Aki lelkesen átvág valamely tudományág területén, végül azt tapasztalja, hogy az nem végtelen, és nem elegendő számára, amiért is más tudományágakhoz kell fordulnia, össze kell ötvöznie őket egymással, csakhogy közülük a többség a tehetetlenség határát elérve, vállat von: - Ez a helyzet! -, mások dühöngve ütköznek neki a környező falaknak. Nehezen nyugszunk bele a tehetetlenség szomszédságába.
-
Amikor nem bírtam tovább, megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez, mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a földre... a tûzre... Õ keltett életre, és ő éltetett. Dora Craiban
-
A segíteni akarás nem egyenlő azzal, hogy azonosulok a másik gondjával-bajával. A segítés, a támogatás épp ott kezdődik, hogy kívül maradok, így képes vagyok a támasznyújtásra, tudok más nézőpontból tekinteni a helyzetre. Nyugodt maradok, erős maradok, önmagam maradok. Ha átveszem a másik lelkiállapotát, ha empátia helyett egyfajta kompániát vállalok, akkor könnyen előfordulhat, hogy érzelmileg alkalmatlanná válók a segítésre.