Téma
Feleség idézetek
-
Amikor Darwin elképzeléseit előterjesztette, a genetika, mikrobiológia és a biokémia tudománya még nem létezett. Ha ezeket a tudományokat már Darwin előtt is felfedezték volna, akkor ő maga is könnyedén belátta volna, hogy elmélete teljesen tudománytalan, és a továbbiakban meg sem kísérelt volna ilyen alaptalan kijelentésekkel előállni. A fajokat meghatározó információ már ott van a génekben, és teljesen lehetetlen, hogy a természetes kiválasztódás során, a gének megváltozásával jöjjenek létre új fajok.
-
A szerelem pszichiátriai értelemben egy mániás állapot: csökkent alvásigény, étvágytalanság, hihetetlen energiák, az ember ide kap, oda kap, mindenfélébe belefog, de semmi nem köti le igazán. Csak futnánk egyik helyről a másikra, fecsegnénk, kiáltoznánk, ugrálnánk, összecsókolnánk mindenkit. Szendi Gábor
-
Az egyház szerint az isten a saját képmására teremtette az embert, amire a józan ész azt válaszolja, hogy ezzel az állítással az egyház saját magát és istent is szörnyen beszennyezi. Mert eszerint úgy fest, hogy az isten olyan buta, mint Éva, aki a kígyóra hallgatott, és olyan széllelbélelt, mint Ádám, akit "az orránál fogva vezetett" az asszony; olyan gonosz, mint Káin, aki irigységből megöli a nálánál tisztességesebb fivérét, Ábelt; fehér; mint az európaiak, fekete, mint az arabok, vad, mint a vad népek, és felvilágosult, mint a civilizált világ; hasa telitömve büdös ganéjjal, mint minden emberé és állaté; fel van ruházva olyan eszközökkel, apparátussal, ami gyereket képes csinálni és elősegíti a házastársi örömöket; (más helyen meg azt mondja a "szentírás", hogy isten test nélkül való, és nem egy helyben van); zsarnoki természetû, mint a fáraók meg Néró, és jóságos, akár Franklin, Robert Owen s mások; ügyefogyott, mint egy fazekas... Dasa Drndic
-
Isten-kapcsolatunk olyan, mint a napraforgó. Megvan a maga jelentősége a közelségnek, és megvan a maga jelentősége a távolságnak is. Távol vagy közel érzem‑ e magam, hozzá. Ennek a közelségnek és távolságnak éppúgy létezik egy mérhető és egy mérhetetlen része. Hanem van emellett még valami. Egy ennél fontosabb. Ha ugyan nem a legfontosabb. Az, amit akár közelségünkben, akár távolságunkban, egyaránt megtehetünk. Ott, ahol éppen vagyunk. Anélkül, hogy ott szakítanunk kéne saját gyökereinkkel. Megtehetjük. Azt, ami a napraforgót napraforgóvá teszi. Az odafordulást. Hegyi Balázs
-
Nem a nap, nem az energia végtelen szétsugárzása és nem az üstökösök, nem a sötét kóborcsillagok pusztítják el az emberiséget a földön: ezek túlságosan nagyok az ilyen apró munkához. Maguk az emberek kínozzák és gyötrik agyon egymást, és a jobbak elesnek a harcban, a rosszabbak pedig állattá lesznek. Andrej Platonov
-
Az emberek néha azzal teszik bolonddá magukat, hogy olyan dolgokban hisznek, amik nem igazak. Ez időnként elég veszélyes tud lenni. Tévesen látja tőle az ember a világot. És nem hajlandó észrevenni, hogy amiben hisz, az tévedés. De sokszor van egy olyan része az elmének, ami tudja, és a megfelelő szavak felszabadíthatják ezt a részt. Terry Pratchett
-
Az élet rövid. Mindig veszítünk, ha lényeges dolgokat halasztunk el. A hátramaradó évek vagy órák olyanok nekünk, mint egy értékes anyag, amely könnyedén porlad, és észrevétlenül szét tud morzsolódni. Felbecsülhetetlen értéke ellenére az idő nem tudja megvédeni magát: olyan, mint egy gyerek, akit bármilyen járókelő el tud csalogatni. Matthieu Ricard