Téma
Feleség idézetek
-
Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.
-
Az álmot ismét a valóságnak kell követnie. (...) Ha összehasonlítja a valóságos lét fájdalmait a mesterséges lét gyönyöreivel, sohasem kíván többé élni, csak örökké álmodni. Amikor azután elhagyja a saját külön világát a második világért, úgy fog rémleni önnek, mintha a nápolyi tavaszból a lappföldi télbe kerülne, úgy érzi majd, hogy elhagyta a paradicsomot a földért, az eget a pokolért. Alexandre Dumas
-
Néha még számomra is ostobaságnak tûnt ez a háromfázisos pánikbetegség. Az elsőben rettegtem, hogy elveszítem őt, a másodikban már csak nevettem magamon. Sors, Isten, ugyan már! Ostobaság! Végül jött a könyörgés, hogy ne büntessenek meg a hitetlenségemért azzal, hogy mégiscsak beteljesítik a legnagyobb félelmemet. Tiszta őrület!
-
A mennyországot csakúgy ki akartam érdemelni, mint bárki más; de megtudván, hogy az oda vezető út a legtudatlanabb előtt éppúgy nyitva áll, mint a legtudósabb előtt, s hogy a kinyilatkoztatott igazságok, melyek oda elvezetnek, messze meghaladják értelmünket: sohase mertem volna őket gyönge okoskodásomnak alávetni; véleményem az volt, hogy aki megvizsgálásukra vállalkozik, és sikert akar ebben aratni, annak valami rendkívüli isteni segítségre van szüksége, s többnek kell lennie embernél. René Descartes
-
Látjuk a halottakat álmainkban, és élőnek hisszük őket, de közben tudjuk, hogy meghaltak. Ez az álombéli agymûködés nem logikus, de vajon nincs-e valami sajátos logikája? Vannak dolgok, amelyek meghaladják az értelmet. Hogyan foghatjuk fel a másodperc ezredmilliomod részét? Mégis léteznie kell a matematika alapelvei értelmében. Charlie Chaplin
-
Csak az az ember lehet igazán boldog, csak az az ember élvezheti a siker gyönyöreit, aki mindig tehetségéhez, egyéni energiakészletéhez méri igényeit, aki tudja érezni: én ennyit meg ennyit érő atomja vagyok a társadalom testének, egyéni értékemért tehát ezeket meg ezeket az előnyöket követhetem, esetleges hiányosságaimért ezeket meg ezeket a hátrányokat kell elszenvednem. A tartós boldogság és megelégedés gyökere tehát az önmegismerés. Egyéni erőinek és tehetségeinek megismerésére elkerülhetetlenül szüksége van minden embernek, aki az életben tevékeny részt akar venni, és a maga boldogságára és mások megelégedésére, elismerésére óhajt mûködni. Szükségünk van erre a megismerésre, hogy reálisan, elfogulatlanul lássunk.
-
Ha abban a szerencsében van részünk, hogy néhány évnél többet töltünk ezen a bolygón, akkor elkerülhetetlen, hogy olykor fájdalmat okozzunk szeretteinknek, ismerőseinknek és olyanoknak, akikhez semmi közünk. (...) Ha elfogadjuk ennek elkerülhetetlen voltát, akkor csak egyetlen dolgot tehetünk: összeszorítjuk a fogunkat, és bocsánatot kérünk. És lehetőleg minél előbb. Michael Schur
-
Híve vagyok a belső ellentmondásnak, vagyis tényként veszem tudomásul, hogy egy rendkívül áttekinthetetlen világban lényegében nem is tudnánk másként élni, mint hogy ma ezt, holnap azt gondoljuk, sőt még ugyanazon a napon is egymásnak logikailag ellentmondó álláspontot képviselünk - és ezzel valahogy elvagyunk. Axel Hacke
-
Ha konokul próbálkozunk, hogy végre elérjük a belső béke és a szentség érzésének állapotát, hát, nem fog összejönni. Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, a figyelmünket valami külső dologra kell összepontosítanunk. Az állapot, amire vágyunk, csupán egyfajta melléktermékeként jöhet létre egy olyan állapotnak, amikor teljes egészében elfeledkeztünk önmagunkról, és az energiáinkat valami magasabb rendûre összpontosítjuk. David Brooks