Téma
Igazság idézetek
-
- Lehet, hogy a szüleink ültetik el bennünk a félelemmagokat? Ahogy végiggondolom, minden rettegés forrása visszavezethető a gyermekkorra. Talán a neveltetés formálja a félelmeinket? - Meglehet. De kár a szülőket okolni. Ha ők hibáztak, nekünk kell kiköszörülnünk a csorbát. Az ujjal mutogatás nem megoldás. Lakatos Levente
-
Néha meg azt álmodom, hogy zuhanok. Mert elég gyakran lezuhanunk (...). És ha zuhansz, egy a lényeg: ne rémülj meg. Minden bajt a rémület okoz. Elég csak megijedned, és a rémület egyre csak nő. Kezed elveszti erejét, gondolataid leblokkolnak, akaraterőd elolvad - és teljesen hatalmába kerít a rémület. (...) A félelem csak félelmet szül. Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
-
Minden embert tisztelni kell, akármilyen sajnálatraméltó vagy nevetséges. Emlékeznünk kell, hogy minden emberben ugyanaz a lélek van, mint bennünk. Még akkor is, ha a másik testileg, lelkileg visszataszító, így kell gondolkoznunk: "Igen, ilyen szörnyûségnek is kell lennie, és el kell viselni őket." Ha kimutatjuk nekik ellenszenvünket, először is, igazságtalanok vagyunk, másodszor, kihívjuk őket olyan harcra, mely nem a koncért, hanem az ő létükért folyik. Akármilyen is, képtelen megváltoztatni magát. Mit tehet? Küzd ellenünk, mint a halálos ellenségével. Hiszen valójában mi akkor akarunk jók lenni hozzájuk, ha ők már megváltoztak, és nem olyanok, amilyenek. De ez számukra lehetetlen. Éppen ezért, jó szándékúnak kell lennünk minden emberrel, bármilyen is legyen, és ne várjuk tőle azt, amire képtelen, hogy más ember legyen. Arthur Schopenhauer
-
Gyakran hisszük, hogy a múltban átélt félelmek segítségével megjósolhatjuk azokat az eseményeket, amelyektől a jövőben óvakodnunk kell. E gondolkodásmód eredménye, hogy időnk legnagyobb részét a múlton való rágódással, és a jövő miatti aggódással töltjük, a félelem ártalmas körforgása pedig kevés teret enged a jelenben.
-
Evolúciósan nem adott bennünk - akármilyen szépen is hangozna - az a korlátlan szeretet, hogy omoljunk egymás karjaiba életkor és minden egyéb tekintet nélkül. Nagyon szép szlogen az, hogy az idegen szép, de ezt tanulni kell. Az, hogy az idegenekkel megfelelően bánjunk, megfelelőképpen kezeljük őket, nem egy egyszerû dolog, mert ambivalencia van bennünk velük szemben. Egyszerre van bennünk egy kitárulkozás, hogy jó lenne megismerni a másikat, hogy számunkra valamilyen szempontból ez egy előnyös kapcsolat lehetne, a másik oldalról viszont nem tudjuk, milyen szándékkal jön, tehát van bennünk egy tartózkodás. Ez egy antagonista rendszer két alrendszere: közelítünk is az idegenhez, meg távolítunk is tőle. Bereczkei Tamás