Téma
Igazság idézetek
-
A halál a Hideg Asszony. (...) Jön, amikor kedve tartja, viszi, ami kell neki. Arca nincs és hangja sincs. Csak jön és visz és megy a Hideg Asszony. Ez minden. Mentében kap el és visz el, aztán bedug valami lyukba. És az utolsó égboltszeletben, amit látsz, mielőtt végleg elföldelnek, még egyszer megjelenik, és rád lehel. És minden, ami eztán marad neked, a sötétség. Meg a hideg. Robert Seethaler
-
Ha önmagad adod, akkor mindig lesz legalább egy olyan jellemvonásod, amelyet mások frusztrálónak tartanak. Ez alapjában véve nem baj. A probléma ott kezdődik, ha abban a pillanatban, amikor valaki nem úgy viszonyul hozzád, ahogy szeretnéd, máris dühös és szomorú leszel, esetleg elkeseredsz. Rossz szokásunk, hogy az önbizalmunkat mások specifikus visszajelzéseire építjük, ezért könnyen bekövetkezhet az, hogy azokat a visszajelzéseket hajkurásszuk, amelyeket mi szeretnénk kapni. Henrik Fexeus
-
Az egészségünket jobban megőrizzük azzal, hogy óvakodunk a megbetegedéstől, mint azzal, hogy gyógyítgatjuk magunkat, ha betegségbe estünk. A boldogtalanságot is könnyebben kikerüljük, ha kitérünk a veszedelmek elől, mintha mászkálunk kifelé abból a gödörből, vagy örvényből, amelybe egyszer alázuhantunk. Paolo Mantegazza
-
Meggazdagodni könnyû, akármelyik majom képes rá, és rengeteg majom meg is teszi. (...) De gazdagnak lenni, az egészen más. Amikor egy ember vagyonos lesz, meg kell küzdenie a szabadság gondjával. A választás mérhetetlen tárházával megnyílik egy szakadék is. Én láttam a mélységet, ahogy elpusztít embereket, házasságokat, de legfőképp a gyerekeket pusztítja el.
-
Minden emberi lény közös tévedése, hogy azt hiszi: a hozzá közel állók éppannyi fontosságot tulajdonítanak személyének, mint amennyit ő maga. Holott mások (...) gyorsan elfeledik a velünk történteket, de ha nem is feledték el, az emlék korántsem olyan súlyos jellegû, amilyennek mi képzeljük. Maurice Druon
-
Olyat még nem láttam, hogy egy önismereti tréningről valaki úgy jött volna ki, hogy "úristen, minek vagyok én a Földön, nálam gonoszabb embert még nem hordott a hátán! Hát, én egy két lábon járó szörnyeteg vagyok. Csodálom, hogy elvisel egyáltalán a környezetem". Ilyen nincs. Ide nem tud jutni egy előadás vagy egy tréning - csak oda, hogy rájöjjek, miért vagyok szép, erős és jó. Mérő László