Igazság idézetek

Nem baj, ha szomorú vagy, nem baj, ha sírsz. Nem az a dolgod, hogy mosolyogj, vagy elrejtsd az igazságot, csak hogy mások jobban érezzék magukat. Tartsd távol magad azoktól, akik megpróbálják elhallgattatni a fájdalmadat. Szabad szomorúnak lenned, szabad beszélned a fájdalmadról, és szabad támogatást kérned. Elias Baar

Hányszor mondja az ember: ha én az ő helyében volnék, ha én is hercegnek születtem volna, egészen másképpen cselekedném! De nem gondolja meg, hogy ha más valakinek a helyében volna, ha ennek a más valakinek helyzetébe, rangjába, környezetébe született volna bele, akkor nem volna ugyanaz, vagyis nem volna ugyanaz az én, mint most. Ludwig Feuerbach

Ne gondolják, hogy én egyike vagyok azoknak, akik azt szeretnék, hogy visszatérjen a természeti népek kora, s mindnyájan állatbőrben járjunk; szó sincs róla, de egy kicsit szabadabb, egy kicsit egyszerûbb öltözködés sokkal természetesebb lenne. Anne Frank

Mivel Isten kegyes, mindennek megvan a maga oka. Meg kell ismernünk a veszteség fájdalmát, mert ha nem így lenne, nem éreznénk könyörületet mások iránt, és önző szörnyetegekké, rideg, számító lényekké válnánk. A veszteség fölött érzett mérhetetlen fájdalom alázatra tanítja gőgös fajtánkat, meglágyítja érzéketlen szívünket, és jobb emberekké tesz minket. Dean Ray Koontz

Az élet legbensőségesebb pillanatait az ember nem jegyzi le, fél, ha papírra veti, elveszíti őket.

Egy karácsonyfa, amelyet magam csináltam, az egész multamat, mindent, ami az emlékeimben kedves, meghitt és kellemes, jelentheti a számomra, de mit kezdjek egy fával, amelyet idegen emberek csináltak meg anélkül, hogy ismertek volna engem? Végignézek rajta, mint egy kirakaton, de semmivel sem érdekel jobban, mint az ott kiállított idegen holmik. Sztrakoniczky Károly

Előttem köd, helyettem senki, semmi, Köröttem fény, utánam néma csönd - És mégis minden nélkülem lesz és volt És semmi nem történik általam. Karinthy Frigyes

Hûs hajadon árnyát húzza az alkony, emlékeinket lassan összehajtom, mint pásztor nyáját. Köszönöm a földet, a létet, téged, s hogy vagyok. Márai Sándor

Amikor az ember távol kerül az otthonától, és érzéseit egyedül a levélpapírnak mondhatja el, és már nagyon-nagyon magányosnak érzi magát, akkor könnyen eljuthat odáig, hogy egy lánnyal kapcsolatban csak a szép dolgokra emlékezik. Richard Feynman

Ha a természet maga szóra fakadna, És e szavakkal korholgatná bármelyikünket: "Oh, te halandó, mért kell annyira elkeseredned S gyászba borulnod? Mért siratod jajgatva halálod? Mert ha örömben telt számodra el eddig az élet, S nem folyt el minden java, mint a repedt fazekakba Töltött víz, és nem forrott torkodra az íze, Mért nem mint megelégült vendég lépsz ki belőle. És fogadod csöndes lélekkel, balga, a békét? Vagy, ha mit élveztél, elmúlt és vesztire fordult, Bús sorodat mért vágyol nyújtani, tán hogy Mégegyszer rosszul járj, s végképp semmire menj ki? Nem jobb-é megválni az élettől s a bajoktól?" Titus Lucretius Carus

Ha utánad fütyülnek, ne fordulj meg, hagyd figyelmen kívül! Te egy hölgy vagy, nem egy kutya! Niall Horan

Átléptek rajtam, de itt vagyok, A sorsomat írják a csillagok, Tudom milyen érzés a padlón, de soha ne add fel, Mert eshet az eső a szemembe, Fúj a szél nagyon messzire, Én a nulláról is felállok, bármerre mennem kell.

A szerelem személyt cserélt. Eddig is vaktában választott, ezúttal sem tett másként. Õt nem érdekli, ha tiltakozom, ha nem akarom, hogy megismétlődjék a korábbi veszteség. Mint valami tömény idegbaj (...), nekem ugrott, és levitt kétvállra. Vavyan Fable

Láttam a holdat, a napot az égen, Láttam a könnyeket az Õ szemében, Láttam az arcát, ahogyan elrohant, Lassan megértettem miért boldogtalan. Edda

Aki a harag megőrzése mellett dönt, annak megkeményedik a szíve, ez az állapot pedig, akár egy áttétes rákbetegség, az egész életét felemészti.

Mint szelíd tavaszi Eső a rónára, Ugy hulldogál csókod Ajkamra, orcámra, Mindenik cseppjéből Egy-egy virág terem... Csókzáporos tavasz!... Virágos szerelem!... Petőfi Sándor

A kora gyerekkori emlékeim olyanok, mint a fényképek: a kocsi hátsó ülésén a kánikulában hûsítő limonádét iszom, egy csíkos sátor előtt állok a Belügyminisztériumnál; egy kék vattacukorral pózolok a vásárban. Elkapott pillanatképek, albumba rendezve. De már megtanultam, hogy az olyan dolgok, mint a fényképek, nélkülözhetőek, és túl nehezek ahhoz, hogy magunkkal vigyük őket. Minden átmeneti.

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod veszteség volt és pusztulás, fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni. Csak most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék volt, s egyre erősödő szeretet maradt utána.

Az igazi dolgok nagyon mélyen vannak. A feneketlen tó fenekénél is mélyebben. A szívem körül valahol.

Fordítsd a magad javára (...) a tragédiát! Hagyd, hogy jó irányba formálja az életedet és a jellemedet, és ne engedd, hogy elpusztítson!