Téma
Munka idézetek
-
Ha teljes harmóniában élnénk ezzel a világgal, ha nem ütköznénk állandóan bele ennek a világnak az éleibe és szögleteibe, ha nem lennénk kitéve életünk minden pontján veszélyes és romboló erők támadásának, akkor ez a világ és ez az élet elvileg szenvedések és fájdalmak nélküli világ lehetne. Hankiss Elemér
-
A halál mindig úton van, de az a tény, hogy nem tudod, mikor fog megérkezni, mintha elvenne valamit az élet végességéből. Ez az iszonyatos pontosság az, amit annyira gyûlölünk. De mert nem tudjuk, kezdünk úgy gondolni az életre, mint egy kiapadhatatlan kútra. Pedig minden csak egy bizonyos számú alkalommal történik meg, mégpedig valójában nagyon csekély számú alkalommal. Hányszor fogsz még visszaemlékezni gyerekkorod egy bizonyos délutánjára, egy olyan délutánra, amely annyira a léted része lett, hogy el se tudod nélküle képzelni az életedet? Talán négyszer vagy ötször. Talán még annyiszor sem. Hányszor fogod még figyelni, ahogy felkel a telihold? Talán hússzor. És mindez mégis határtalannak látszik. Paul Bowles
-
A mostani lángolóan lelkes ifjú irtózattal hőkölne hátra, ha megmutatnák neki majdani öregkori arcképét. Vigyetek hát magatokkal mindent az útra, amelyen a zsenge ifjúság éveiből a sivár, rideg férfikor felé haladtok, vigyetek magatokkal minden emberi jó tulajdonságot, útközben ne hagyogassatok el semmit, mert soha többé fel nem szedhetitek! Félelmetes és kegyetlen a ránk váró öregkor, semmit sem ad vissza. A sír irgalmasabb, a sír fölött ez olvasható: "Itt ember nyugszik!" De az embertelen öregség hideg, érzéketlen vonásaiból nem olvashattok semmit. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
-
Lehetséges, hogy a világ összes férfija közül sikerült hozzámennem az egyetlenegyhez, aki abszolút tökéletes? Nem iszik, nem marad ki, nincs olyan napja, amelyet kizárólag a barátainak tart fenn. Az ő élete a családra korlátozódik. Álomszép lehetne - ha nem volna rémálom. Mert nekem iszonyatos teher, hogy mindennek én is megfeleljek. Paulo Coelho
-
Életedben sok rettenetes nap lesz, de a legrettentőbb az lesz, amikor elveszted édesanyádat. Mikor felnőtt leszel, sokat próbált, erős férfi, ezerszer rimánkodsz majd az éghez, hogy csak egyszer, egyetlenegyszer hallhatnád újra a hangját, láthatnád kitárt karját, és belevethetnéd magad zokogva, mint egy védtelen és kétségbeesett gyerek. Akkor majd eszedbe jut minden keserûség, amit okoztál neki, és boldogtalanul, lelkifurdalással sorolod majd magadban a vétkeidet. Edmondo De Amicis
-
Minden példaképemnek, akit követtem, magánútja volt. A világ régóta olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. Csak annyira, amennyire a túlélésed érdekében feltétlenül kell. Neked is azt mondom: járj magánúton. A saját fényed világítson, mint homlokon a bányászlámpa. És a gyermeked homlokán is gyújtsd meg a saját lámpáját. És persze, fogjátok... fogjuk meg egymás kezét! Bármilyen veszett, hazug és elvetemült a világ - egyre többen lesznek a kevesek. Müller Péter
-
Most még csak helyi háborúk dúlnak. De már a levegőben lóg egy totális háború réme. Sok a méreg az emberiségben, a környezetben. Ez robbanáshoz fog vezetni. Nézzétek meg a kommunizmust levetett országokat. Mit vettek fel helyette? Nacionalizmust, sovinizmust, rasszizmust. Negyven évig minden szót beléjük fojtottak, most a gyûlölet tör felszínre belőlük. Karizmatikus vezetőt keresnek, s furcsa módon azokban látnak karizmát, akik fröcskölnek. Sercegve égő gyújtózsinórok nyomába szegődnek. Fajgerincről locsognak. Negyven évig altatták az értelmüket, és most, elhalt értelemmel, hogyan lehetnének szabadok? Mégis bevették, hogy azok, a választásban is. Két kézzel kapnak a közéjük szórt üveggyöngyökért, miként hajdan az indiánok. Most kérdezzétek meg az indiánokat! Õk is megünneplik a Kolombusz-évfordulót?! Vavyan Fable