Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Minden mély emberi találkozásban négy fontos kérdés rejlik. Először is az, hogy ki vagy te? E mögött pedig van egy még fontosabb kérdés: ki vagy te nekem? És amikor föl tudtam tenni ezt a második kérdést, akkor egyszer csak jön egy harmadik is: ki vagyok én neked? Aztán a harmadik előhozza a negyediket: ki vagyok én? Pál Ferenc
-
- Mennyire kedvelsz? - Mint egy tavaszi macit? - Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci? - Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrû, csillogó gombszemû, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: "Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?" Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem? - Isteni! - Hát ennyire kedvellek. Murakami Haruki
-
Azt mondják, csak szerelemből nem lehet megélni (...). Isten a tanúnk, milyen elszántan próbálkoztunk, de az ember annyi érzelmi terhet visz magával a házasságba. Mi meg különösen, mivel mindketten egyedül éltünk negyvenéves korunkig. Olyan nehéz volt a másik kedvében járnunk, mint amilyen nehéz a boltos macskáját kényeztetni. Deepak Chopra
-
Nem az a hős, aki sárkányokat öl meg, hanem az, aki egyensúlyban van. Aki kidekázza, hogy kívül-belül mindenből pont annyi legyen benne, amennyi a harmonikus létezéshez szükséges. Ez tényleg heroikus feladat. Viszont ebben az értelemben mindannyiunk előtt nyitva áll a hőssé válás nagyszerû lehetősége. Még a legnehezebb életválságokban is. Boldizsár Ildikó
-
Nem lehet pontosan megállapítani, melyik pillanatban ér véget egy házasság, mert a házasság akkor ér véget, amikor a házasfelek úgy döntenek, hogy vége, vagy legalábbis egyikük így dönt. A házasság ingatag dolog, folyamatosan hullámzik, bármikor véget érhet és újrakezdődhet, nem lineárisan halad, nem valamiféle logikus útvonalat követ; a legmélyebb pont sem biztos, hogy a végét jelzi: előző nap még a szakadékban voltatok, és másnap mégis a magasba lendültök, anélkül hogy tudnátok, hogyan. Rosella Postorino
-
Az elbeszélés csak megcélozza a valóságot. Lövöldöz a valóság céltáblájára, aztán vagy eltalálja, vagy nem. És éppen ez az izgalmas benne. Az irodalomban minden lövés találhat, minden világos lehet, mármint akkor, ha az író úgy akarja, és a tehetsége is megvan az ábrázoláshoz. Egy valóságos történetnél viszont sohasem tudni, valóban úgy esett-e meg, ahogy elmesélik.
-
Talán az ember gondjainak igazi gyökere, hogy fel akarjuk áldozni életünk minden szépségét; totemekbe, tabukba, keresztekbe, véráldozatokba, tornyokba, mecsetekbe, rasszokba, hadseregekbe, zászlókba, nemzetekbe börtönözzük magunkat, hogy letagadjuk a halál tényét, amely az egyetlen tény, amit tudhatunk. James Arthur Baldwin