Téma
Orvosok és ápolók idézetek
-
Hû maradok ahhoz az elhatározásomhoz, hogy beszámolómat nem terhelem tájleírással, nem mondom el, hogy ez ilyen szép, az amolyan gyönyörû, emez ilyen fenséges, amaz olyan csodás - mert hiszen mi értelme volna ennek? Az ember csak halmozza a jelzőket és végül legunalmasabbá éppen az válik, ami a legszebb. Benedek István
-
Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról. Tapasztalatból tudom, milyen csodálatos érzés, amikor megváltozik a környezetünk, és most azt is tudom, hogy otthon maradni, hagyni másokat elmenni, maga is egy fantasztikus utazás. Mert amikor elengedünk valamit, helyet teremtünk valami egészen másnak (...), valaminek, amit nem vártunk (...), valaminek, amitől az otthonunk váratlan kalandnak tûnik, utazásnak, ahol minden sarkon új kincsek várnak, ahol a világ a teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba, mert a végén az erő nem csak azokkal van, akik elmennek, de benne van abban is, amit maguk után hagynak.
-
A mentális készenléthez az is kell, hogy ne válaszoljak minden kritikára, észrevételre azzal, hogy jó, de. Elárulom, a jó válasz a következő: aha, elgondolkodom rajta. Ameddig valakiben nem alakul ki egyfajta önreflexió és a más vélemények befogadásának képessége, addig hárítani fog minden bírálatot. Az ilyen ember mindig csak védekezik, megpróbálja igazolni önmagát, és elmagyarázni, miért van minden úgy jól, ahogy kitalálta.