Pénzügyi szabadság idézetek

Hibáink új felfedezésekhez vezető kapuk. James Joyce

Nekünk magyaroknak nem csekély hibánk az, hogy rohanvást szoktunk utazni. A futó ember pedig nem lát semmit, nem hall semmit, nem érez semmit. Csak az álló ember, a nyugodtlelkû és nyugodtszemû, az az öterejû fölfogó, aki az öt érzék képességeivel a tudásának birtokába szedi az utazásban eléje forduló kincseket. Gárdonyi Géza

Az értelmes munka az ember életének alfája és ómegája.

Még akiket szörnyetegeknek látunk, többnyire azok is észszerûen cselekednek. Taffy Brodesser-Akner

A bölcs ember a lehetőségeit megteremti, és nem megtalálja. Francis Bacon

A dolgok birtoklásának (...) az a célja, hogy egy idő után fogyaszthassunk, sőt vagyonunkat tovább gyarapíthassuk anélkül, hogy dolgoznunk kellene, vagy legalábbis többet lehessen fogyasztani és felhalmozni, mint amennyit a munkánkkal megtermelünk. Thomas Piketty

Mi emberek emlős- és vírusgének keverékét alkotjuk. Ha elveszítenénk vírus eredetû génjeinket, már az anyaméhen belül elpusztulnánk. Carl Zimmer

Szükségleteink, vágyaink és álmaink irányítanak. Ha ezek eltûnnek, nekünk is végünk. Életünk sikerességének mércéje nemcsak az, amit hátrahagyunk, hanem az is, amit magunkkal viszünk. Tonya Hurley

A szabadság azt jelenti, hogy legalább olyan mértékben vagyunk képesek elengedni a dolgokat, mint birtokolni azokat, részesülni belőlük. Bartis Attila

Azok a próbálkozások, amelyek arra irányultak, hogy az emberek emlékezetét életben tartsák, ahelyett, hogy magukat az embereket tartották volna életben, még mindig a legnagyszerûbb dolgot jelentik, amire ez idáig képes volt az emberiség. Elias Canetti

Azt gondolják, hogy egy író csak lógatja a lábát, holott pontosan akkor dolgozik a legkeményebben, amikor nem csinál semmit. A regényírás olyan, mint egy nyári tábor kezdete. Az író jobbára magányos és csendes napjai hirtelen lármával telnek meg, ahogy egyszer csak minden figyelmeztetés nélkül betoppan megannyi szereplő, és felforgatja az életét. Egy reggel hatalmas busz érkezik, és zajongva leözönlenek róla, izgatottan, hogy ők kapták meg a szerepet. Az írónak pedig együtt kell élnie ezzel, foglalkoznia kell velük, ételt, szállást kell adnia nekik. Az ő felelőssége mindez. Mert ő az író.

Az igazi kincsem (...) nem az, amely Monte Cristo sötét sziklái alatt vár reám, hanem (...) az a tudás, amellyel ön megvilágosította az agyamat, azok a nyelvek, amelyekre ön tanított meg, azok a különböző tudományok, amelyeket az ön mélységes tudása olyan könnyen érthetővé tett számomra, és a világos alapelvek, amelyekre visszavezette őket - ezek az én kincseim, barátom, ezzel tett ön engem gazdaggá és boldoggá. Higgyen nekem, vigasztalódjék, többet ér ez nekem, mint akárhány tonna arany és gyémánttal teli láda, még akkor is, ha ezek nem volnának éppolyan bizonytalanok, mint azok a felhők, amelyeket reggel a tenger fölött látunk és távolból szárazföldnek vélünk, de amint közeledünk feléjük, szertefoszlanak. Alexandre Dumas

Nem erősségünk a racionális beszélgetés, amelyben egy kérdésre odaillő választ adnak, egy érvet alaposan megforgatnak, hogy eldöntsék, elfogadják-e vagy sem. Szívesen nevezzük magunkat Homo sapiensnek, értelmes embernek, de a gyakorlat alapján úgy tûnik, jobban tennénk, ha levennénk ezt a címkét a homlokunkról. Nyelvünkre úgy tekintünk, mint amely értelmünk eszköze, a kommunikációnkra pedig úgy, mint ami maga a tökéletes információs csatorna és a ráció végső megnyilvánulása. De ha valaki veszi magának a fáradságot, illetve a bátorságot és titokban, az illemet és a törvényt megsértve, kihallgatja mások beszélgetéseit - ahogy azt, ó egek, az önök alázatos szolgája is teszi -, sokat megtud az értelemről vagy épp annak hiányáról. A beszélgetőtársak ugyanis alig figyelnek egymásra, nem hallják meg az érvek lényegét és inkább csak arra összpontosítanak, hogy elmondhassák, amit ők maguk akarnak. Így aztán a szavak és az azokra adott reakciók nemigen találkoznak.

Beszélünk és elbeszélünk egymás mellett, csalunk és becsapjuk magunkat, a mellünket verjük és meghunyászkodunk - szóval élünk és túlélünk, ahogy felmenőink is tették. Nyáry Krisztián

Gyermekeinknek köszönhetően nem kell megbánnunk a múltunkat. Õk annak legédesebb gyümölcsei. Anna Quindlen

Az emberi faj kicsi és magányos, és ezen a köves bolygón, amit mûvelünk, sosem leszünk urai az elhagyatottságnak. Adrienne Rich

Az idő nem sodor magával semmit. Nem végzi el helyettünk a feledés munkáját. Ancsel Éva

Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben, Nemes, de terhes, önlábunkon állni. Madách Imre

A vegetáriánusok nem esznek ugyan állatot, de eleszik előlük az ennivalót. Salvador Dalí

A társadalom sohasem halad. Amit nyer a réven, elveszti a vámon. (...) A társadalom új ügyességekre tesz szert, de elveszt ősi ösztönöket. (...) A civilizált ember kocsit épített, de elvesztette lába használatát. Tud mankón járni, de ugyanannyit vesztett izomerejéből. Van finom genfi órája, de már nem tudja megmondani az órát a nap állásából. Van neki greenwich-i hajózsebkönyve, s biztos benne, hogy az, ha kell, megadja neki a fölvilágosítást, de az utcán járván nem ismeri meg a csillagokat. A nap pályaváltozásait sem figyeli meg; a napéjegyent alig ismeri, s az év egész világító naptárának nem felel meg elméjében semmilyen óralap. Jegyzőkönyvecskéje elrontja emlékezőtehetségét; a könyvtárak túlterhelik természetes eszét; a biztosítótársaságok szaporítják a baleseteket; s kérdés, vajon a gépek nem akadályoznak-e inkább, semminthogy előmozdítanának; vajon a finomulás által nem vesztettünk-e sok energiát? Ralph Waldo Emerson