Téma
Tánc idézetek
-
A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik. Paulo Coelho
-
Most, hogy a nyári szünet elkezdődik, lehet, hogy soha többé nem találkozom vele. Nem köszön nekem "Jó reggelt"-et és nem hallom nevetni többé. Biztos, hogy elkerül majd engem. Már hozzászokhattam volna, de én olyan boldog voltam, hogy teljesen megfeledkeztem róla, hogy milyen voltam, mielőtt találkoztam Kazehaya-kunnal.
-
- Tehát sokízû a szerelem? - Csak annyira, mint egy ünnepi vacsora. De az is aperitiffel kezdődik. Ha átugrod az étvágygerjesztőt, vacsora után már nem fog ízleni. - És a szerelemben mi az étvágygerjesztő? A nagy nyitány? - A várakozás az első csókra érett pillanatra. A sok-sok kis remegés, ami ott dobol az ereidben és felforgatja a véredet. Aztán az áhítat, ami körüllengi az első tétova csókot és egy a hajadon végigfutó simogatása, amelybe belebizseregsz a talpadig... Ha mindezen átsiklasz, mint egy lengő ajtó, olyat hagysz magad mögött, amit soha meg nem találsz.
-
A házasság épp oly ünnepi esemény, mint a születés meg a temetés. Szép ember és rút ember egyaránt az Isten áldó kezét érzi ilyenkor a fején, és párjával együtt a boldogság verőfényében sütkérezik. Az ember érdeklődéssel néz rájok. Minden arc érdekes, ha olyan utazóé, aki ismeretlen világba indul, - s az ismeretlen világok között a boldogság országa a legismeretlenebb. Mindenkinek más a térképe róla. Gárdonyi Géza
-
Lehetséges-e két embernek úgy és annyira ismernie egymást, hogy tudjanak arról, mi rejtőzik, mi bújik meg a másiknál a titokzatos mélységekben, a sötétben létező én redőiben és bugyraiban? Nem lehetséges. És ebből nem is származna baj, összeütközés, ha... Ha nem alakulnak úgy a körülmények, hogy ez a rejtőző én kénytelen megmutatkozni.
-
De hiszen Párizs valóságos óceán. Beledobhatod a mérőónt, mélységét soha nem ismered meg. Keresztül-kasul járod, hogy leírd; de akármennyi gondot fordítsz is a bejárására, leírására, akármily számosak és buzgók is e tenger kutatói, mindig akad még ott szûz terület, ismeretlen barlang, egy-egy virág, igazgyöngy, szörnyeteg vagy más meglepő lelet, ami elkerülte az irodalmi búvárok figyelmét. Honoré de Balzac
-
Előfordulhat, hogy a fejlett idegenek némán figyelnek bennünket, mint valami kozmikus kukkolók, és csak arra várnak, mikor válunk képessé a kommunikációra. Az is lehet, hogy azzal a totális érdektelenséggel tekintenek ránk, mint legtöbbünk a hangyákra (ami igazán kár, mert a hangyák nagyon is érdekes teremtmények). Ha jeleznénk nekik, az egyenértékû lenne azzal, mintha egy hangya megrángatná az ingujjunkat, és a hogylétünk iránt érdeklődne.
-
Mindenhol, ahol nézem a gyerekeket, olyan, mintha a felnőttek legtöbbször nem is szeretnék őket, még a szülőik se. Gyönyörûnek, meg olyan édesnek hívják a gyerekeket, és újból megcsináltatnak velük egy dolgot, hogy le tudják fényképezni, de igazából nem akarnak velük játszani, inkább kávét isznak, és a más felnőttekkel beszélgetnek. Van, hogy egy kisgyerek sír, és az Anyája nem is hallja. Emma Donoghue
-
Az ásványi energiahordozók könnyen lángra lobbannak! Igen, és mi majdhogynem az utolsó darabkákat és cseppeket használjuk el belőlük. Minden fény ki fog hunyni. Nem lesz több áram. Minden közlekedési forma meg fog szûnni, és a Föld nevû bolygót hamarosan csontvázak és mûködésképtelen gépek alkotta kéreg fogja borítani. Kurt Vonnegut