A prózaíró igazából hetvenéves kora fölött érik be, és akkor írja meg azt a regényét, ami "beszakítja az asztalt".

Kapcsolódó idézetek

1. Az író, szándéka szerint, mindig összegez. Huszonöt vagy harminc évesen éppen úgy, mint mondjuk hatvanéves korában, - csak egyre óvatosabban. "Összegez" már akkor is, amikor még csak hiszi magáról, hogy író, - sőt akkor a legmerészebben. Darvas József
2. Ötvenéves korára a mûvével készül el az ember, vagy az életével. Márai Sándor
3. Az embernek lassan korlátot szab a kora. Marék Veronika
4. Ha az ember huszonéves fiatalember, vagy csak nemrég múlt harminc, a kapcsolatait a nők irányítják. (...) Idáig rendben van. De mire ígéretes házasuló korba kerül a harmincas évei végére, úgy érzi, hogy felfalják a nők. Más szóval, egyik pillanatról a másikra a férfi kerül hatalmi helyzetbe. Candace Bushnell
5. Az írónak illik az íróasztal mögött meghalni. Moldova György
6. A rivalizálás fontos dolog, nekem íróként az egyik éltető erőm. Akkor jön el a regény végórája, amikor az írók felhagynak a versengéssel. Jonathan Franzen
7. Negyvenéves korában kezd el igazán színész lenni a színész. Ha a dér már megcsípte, mint az aszúszőlőt. Jávor Pál
8. Az ember tizenöt éves korában már voltaképpen felnőtt. Buta felnőtt, ügyetlen felnőtt, sokat tévedő felnőtt, de felnőtt. Szabó Magda
9. Az író-költő felrobbantja a világot, a cserepeiből összerak egyfajta makettet, és elhiteti róla, hogy az a realitás. Lackfi János
10. Azok a szerzők, akik életük különböző időpontjaiban szólnak kor- és kartársaikról, amint idősödnek, akként változtatják az arányokat. Saját személyük súlya egyre nő, másoké rovására. Vámos Miklós