De hiszen mi vagyunk a szél... Összegyûjti és emlékben tartja mindnyájunk hangját, aztán fecseg-susog a lombok közt meg a réten.

Kapcsolódó idézetek

1. A hangunk az a zene, amit a szél ébreszt, amikor átkel a testünkön. Daniel Pennac
2. Hallod, ahogy a szél zörgeti a fát (...)? Így üzen nekünk a természet, hogy álljunk meg egy pillanatra, lélegezzünk és csupán legyünk. James Norbury
3. Õszi szél, takard be hulló falevéllel, mi majd betakarjuk fájó könnyeinkkel.
4. Beszélgetni a természettel, ez mindannyiunknak jót tesz: emlékeztet arra, miből vagyunk. Ian Nicholas Stewart
5. A szél sír, az avarba bújva, zörgő nótáját fújja, s a rőt alkony mélabúja énekli szívembe magát. Keresztury Dezső
6. Én vagyok a hang a réteken, amikor már elmúlt a nyár, A levelek tánca, ahogy fújja őket az őszi szél, Soha nem alszom át a hideg telet, Én vagyok az erő, ami tavasszal kinő.
7. Sírhatnékom van, ha eszembe jut A szeles éj, amelyen elaludt S valahányszor hörögve sír a szél, Mindig azt gondolom, hogy ő beszél. Móra Ferenc
8. A szél már természete szerint is nagy fecsegő. Giuseppe Tomasi di Lampedusa
9. Eljön a tavasz. Végül mindig idetalál. A szél kisöpri a telet, a fák zizegnek, a madarak fütyülnek, a természet hirtelen fülsiketítő zajokat produkál, elvégre a hó hónapokon át elnyelt minden hangot. Fredrik Backman
10. A kimondott szó a szél tápláléka. Hartay Csaba