És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerût, Mindörökre látom.

Kapcsolódó idézetek

1. Holt fény az ifjúság, már nem dereng föl, S néma a múltnak szája, az a kedves. Nő az idő mögöttem... s én - kihúnyok. Mihai Eminescu
2. Ami másnak mulandóság, Nekem örökifjú élet, - Olyan szépnek, mint én látlak, Más nem láthat soha téged. Endrődi Sándor
3. Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap... Nélküled semmi vagyok. Ákos
4. Szembe a Nappal néztem egykor, Nagyon-nagyon fiatalon. Gyönyörû volt, most is, ma is még Meleg tőle a mosolyom. Egy életre megpirosított. És most öreglegényesen, Bácsikásan, nagyapókásan Megintcsak a napot lesem. Sík Sándor
5. Szeretnélek még egyszer látni, Meggyógyítna egy pillanat. Mit szenvedtem, feledni tudnám, S még egyszer örömest feldulnám Éretted ifjúságomat! Gyulai Pál
6. Amikor először láttam szemében az öregedést, kezéből hirtelen kihullottak az eltitkolt ráncok. Addig a napig voltam kislány; addig a napig hittem a halhatatlanságot.
7. Gyermek-szívvel elfelejtem, Hogy csalóka, ámító az őszi fény S hogy engem megcsalt eddig Minden álom, minden tündöklő remény. Ady Endre
8. Hiába nézel a szemembe, Esténként ugyanúgy veszem be A gyógyírt, Ami az emlékedtől végleg elszakít. Hiába nézel a szemembe, Többé már nem veszem kezembe A képed, Ami az emlékeddel együtt elégett. Intim Torna Illegál
9. Tükörbe néztél, Kedvesem, s már ott se voltál perc alatt, szemembe néztél csendesen, s arcod örökre itt maradt.
10. Aki (...) fiatalon hal meg, az örökre fiatal marad a többiek emlékezetében. S ami a halállal farkasszemet nézve ragyog föl, az örökre fényleni fog. Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin