Ugrás a tartalomra
Ez az egész "rend" és "kosz" dolog totális illúzió. Egyrészt, miért ne lehetne pár szem dió vagy kiszóródott bors a konyhakövön, ha egyszer néhány órán belül amúgy is elkezdek főzni ugyanúgy, ugyanott. Másrészt, mi különböztet meg egy "kosz" nevû szemcsét, mondjuk, egy "mosópor" nevû szemcsétől? Miért kellene már klórral meg savval vakarászni az otthonunkat, élére vasalnunk a nadrágjainkat, egyforma csészéket beszereznünk, összehangolnunk a bútorokat borító kárpit árnyalatát? Legfontosabb ellenérvem a mániákus rendrakás és tisztogatás ellen az, hogy mindenféle "rend-szer" szeparációt eredményez. Amikor elhatározzuk, hogy többé nem eszünk a kanapén, elválasztjuk egymástól az embereket, és "az evőknek" a konyhába kell menniük.
Kapcsolódó idézetek
-
Mi is a kosz? Sár a cipőn, por a polcon, zsír az edényen, csupa természetes dolog. A kosz az, (...) ami nincs a helyén.
-
Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tûnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.
Weöres Sándor
-
Jó lenne a környezetünk érdekében csökkenteni életvitelünk erőforrásigényét, visszafogni a birtoklásvágyunkat, megszabadulni a felesleges sallangoktól és megőrizni a kontrollt a kiadásaink felett - de úgy. hogy közben az életszínvonalunk ne csökkenjen. Egy konyhai párhuzam talán jobban segít megérteni, miről is van szó: nem cél. hogy kidobjuk a tûzhelyünket és nyílt tûzön főzzünk, mint a nomádok, de a gyakorlatilag senki által nem használt elektromos citrusprésről például nyugodtan lemondhatunk. Persze ki tudja, lehet, hogy ami az egyikünknél csak porfogó, azt a másikunk napi szinten használja... tehát rajta, tárja fel mindenki, hol vannak a saját "citrusprései"!
-
Ha (...) rendet akarunk rakni egy szobában, akkor - hacsak nem gyömöszölünk be mindent a szekrényekbe - eleinte elkerülhetetlenül fokozódik a rendetlenség.
Timothy Gowers
-
A valódi szenny nem kívül, hanem belül, nem a ruhánkon, hanem a szívünkben található. Minden más folt - tûnjék bármennyire makacsnak is - mosással kitisztítható, vízzel lemosható. Az egyetlen szennyeződés, amelyet nem lehet mosással eltávolítani, a szívünkbe végérvényesen beleivódott irigység és gonoszság.
Elif Safak
-
Mióta nem jársz ide,
elég nagy a rendetlenség a szobámban.
Most végre lehet káosz, úgysem látod,
nekem meg jó így is.
Csak ébredéskor a szanaszét heverő ruhákról,
könyvekről és poharakról ne az jutna eszembe,
hogy miattad pakoltam össze mindig.
Viszont ha rendet raknék, úgy olyan lenne,
mint azok a napok. Mintha várnálak.
Dékány Dávid
-
Van, mikor tisztább
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni.
Fodor Ákos
-
Hogy a mosogatás kellemetlen volna, ez a gondolat csak akkor ötlik fel bennem, ha éppen nem mosogatok. Ha a mosogató előtt állok felgyûrt ruhaujjal és kezemmel a meleg vízben, akkor ez már nem is olyan rossz. Kiélvezem az időt minden egyes edénnyel, minden erőmmel rá, a vízre meg a kézmozdulataimra összpontosítok. Tudom, ha elkapkodom, csak hogy egy csésze teát ihassak végre, a munka terhessé válik, az idő pedig kárba vész. Ez azért nem jó, mert az élet minden egyes perce csoda.
Thich Nhat Hanh
-
Ízlésről ritkán érvelünk, de a rendről annál inkább. Amiről az adott időben meg vagyunk győződve, az a normális, az észszerû, a "rendes". Ami és aki ettől eltér, az rendetlen, értelmetlen, elfogadhatatlan. Mindannyian naponta hozunk ilyen ítéleteket mások viselkedéséről. Hányan és hányszor vitatkoznak arról, mikor kell felkelni, mi a megfelelő viselet, megszólítás, polgári magatartás és a családhoz, anyaföldhöz, pénzhez, politikához, tévénézéshez, autóvezetéshez, szelektív hulladékgyûjtéshez való helyes hozzáállás! Szemben az ízlésekkel és ösztönökkel, mások rendjére nem legyintünk rá, hogy hát igen, mindenki másképp csinálja.
-
Tudja, én úgy képzelem el az emberi agyat, mint egy üres szobát, ahová tetszése szerint hord be bútort az ember. A bolond sok mindenfélét kever össze válogatás nélkül, kihagyva a nélkülözhetetleneket, míg a munkásember csupán a szerszámait hordja be, melyekre feltétlenül szüksége van, és azokat a legnagyobb rendben tartja. Hiba azt hinni, hogy a kis szoba tágítható volna, mert eljön az idő, amikor az ember lényegtelen apróságok árán alapvető dolgokat elfelejt. Fontos tehát az, hogy csak a legszükségesebbeket hordja be.
Arthur Conan Doyle