Téma
Após idézetek
-
A tett maga meglehetősen egyszerû. Lefejtjük a legkülső réteget, és felfedjük, ami alatta van. Na persze az eredmény olyankor igencsak meglepő tud lenni. Ha leszakítjuk a boldog otthon burkát, meglehet, hogy gyászt és fájdalmat találunk. Ha lerántjuk a vagyon leplét, meglehet, hogy öngyûlöletet találunk. Ha elhúzzuk a tehetetlenség fátylát, meglehet, hogy kegyetlenséget találunk. A meztelen igazság felfedése bizony veszélyes időtöltés tud lenni, ám néhány szerencsésnek lehet akár remek mulatság is.
-
Legszívesebben a felejthetetlen pillanatokat fényképezzük le - nyilvánvalóan annak a tudatában, hogy még a felejthetetlent is elfelejthetjük. Reménykedünk benne, hogy a fényképek majd támogatni fogják az emlékezetünket, de előbb vagy utóbb azon kapjuk magunkat, hogy épp a fényképek, mégpedig főként a portrék, kezdik elhalványítani az emlékeinket. Elhunyt szeretteinkről őrzött emlékképeink esetében a fénykép az emlék elé kúszik. Douwe Draaisma
-
Ha az identitásodat pusztán a barátokra, a népszerûségedre vagy a facebookos lájkok számára alapozod, megtörténhet, hogy feladod a saját nézeteidet, elveidet, vagy aszerint alakítod őket, hogy megfelelj a barátaidnak. Pedig akár hiszed, akár nem, eljön a nap, amikor nem a barátok lesznek a legfontosabbak az életedben.
-
Úgy gondolod, irányítani tudod a dolgokat, de valójában nem. Tervet és B tervet készítesz, és B tervet a B tervedhez. De aztán történnek dolgok, és a terveidet szórhatod ki az ablakon. Mert többé-kevésbé minden azokról a kis dolgokról szól, amit nem terveztél. Talán nem is kéne terveket gyártanunk, csak megélni a pillanatot, amiben vagyunk és élvezni a szeretteinkkel töltött időt.
-
Az empátia mértéke gyakorlással (...) csökkenthető. Végül is a sürgősségi osztályon dolgozó orvos sem érezheti minden egyes páciensnél ugyanazt a kínzó fájdalmat! Dolgozni már nem is maradna energiája. Cserébe a betegek családtagjai gyakran nézik az orvosokat érzéketlen bunkónak. De ez is természetes: aki közelebb áll hozzánk, azzal kapcsolatban nagyobb empátiát érzünk. Dick Swaab