Téma
Attitűd idézetek
-
Az élet lutri. Jelentéktelen tragédiák és menekülések sorozata. Inkább a részletekben lelem örömömet: mint amilyen egy friss sajtos buci - az legalább finom. Vagy az ég, tíz perccel azelőtt, hogy elered az eső... A pillanat, amikor a nevetésed átmegy vihogásba... Ilyenkor hátradőlök, megszívom a cigarettámat, és olvadozom a gyönyörtől.
-
Az eső sehol sem gyönyörûség, de Párizsban szívet marcangoló, megalázó, méltatlan szenvedés, amely a legellenállóbb idegzetet is felőrli, a legszilárdabb önérzetet is porba tapossa. A magyar eső szitál, néha zuhog, de nincs benne gonoszság és sátáni leleményesség. Elvétve szaporázza, cifrázza, mint a kissé konfidens cigány a nótát, de még akkor is csupa emberség, csupa tisztességtudás. A nagyvárosban is nyugodt és komótos maradt, a Váci utcán is nagy lomha síkságokra esik, csendes, illedelmes és kissé fásult, mint a síkságok korán elhízó vagy kiszáradó, idő előtt összetörő népe. (...) A párizsi eső csúfondáros és tébolyítóan mozgékony, ugratja, kergeti, hajszolja az utca népét, mint a legénységet a gonosz tiszt. Eláll, megered, eláll, megered, valami őrjítő, kibetûzhetetlen ritmus szerint, hol hosszú esőstráfok veszik célba a járókelőket, hol bolondos kis cseppek okvetetlenkednek. Hevesi András
-
Dísztelen ének ez, mint a hamuszínû Alkonyi fellegek november elején, Mint ódon omladék, melyen egymaga ül A csöndes feledés, mint egykor a remény. (...) Dísztelen ének ez, a semmiségbe megy, Mint a füst. Néma vád, vigasztalan panasz, Nem fogják érteni a boldog emberek, De mindegy neki már, örökre mindegy az. Juhász Gyula