Téma
Beszéd idézetek
-
Nézem a nyárfákat, ahogy a júniusi szélben ezüstösen csillognak. Semmi különös, csak fújja őket a szél, és csillognak a levelek. Szóval a fák, a levelek, a szél, a napfény. Vannak. Ez a vanás, hogy vanni lehet. Ez a szó a kegyelem. Jó, hogy belefér a betûkbe, és a papír nem akar vigasztalni vagy magyarázni, nem sajnál senkit, csak tartja a fekete szavakat. Ughy Szabina
-
Kérdezzük meg magát, az időt titkai felől, s hallgassuk meg tanácsát figyelmes fülekkel! Hanem e végből ne az újévhez forduljunk, mely most kezdi pályáját, mert úgy csecsemőt kérdezünk, kinek nyelve ínyéhez ragadott; ha tudni akarjuk: mi van előttünk? vizsgáljuk meg azt, a mi hátunk mögött maradt; a múlt tanácsát kérjük a jövő érdekében, mely ezen kérdésre: mit cselekedjünk, hogy a jövő napjait rendeltetésünkhöz méltóan élvén át, szemrehányás nélkül tekinthessünk vissza? Így hangzik felénk: légy vigyázó, tántorítatlan és lemondó! Tompa Mihály
-
Elkerüli a mély árkot sokszor a vak ember, Míg egy másik beleesik épen látó szemmel; Az ostoba ha rosszat mond, nincsen semmi benne, De az okos ha mondaná, biztos veszte lenne. Alig tudja megkeresni kenyerét a jámbor, De a hitetlenre úgy hull minden jó, mint zápor. Mit eszelhet ki az ember? Mit lehet itt tenni? Azon, mit a végzet végzett, nem változtat semmi.
-
A vers a Föld útja a Nap körül. A vers a mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható függvény. A vers változó irányú, egymást inverz transzformációsorozatokkal beburkoló erőterek viaskodása egy telítetlen kontinuumban. A vers olyan, mint egy roló, mint egy ablakredőny, amelynek lécei a verssorok, átsüt közöttük a fény, s a roló mögött ott áll a költő és szárítkozik. Szőcs Géza