Buddhizmus idézetek

Kívülről szépek vagyunk. De a lelkünk rohadt. Daniel Banulescu

Nagyfokú éretlenségre vallana, ha csupán azért kötnénk egymással házasságot, mert szerelmesek vagyunk, és figyelmen kívül hagynánk a köztünk lévő spirituális különbségek jelentőségét. Gary Chapman

Az élet rendje az, hogy előbb-utóbb elveszítjük a szüleinket, és ha jól neveljük a gyerekeinket, akkor azok is előbb-utóbb kirepülnek. Egyetlen ember van, akivel napi huszonnégy órát együtt kell töltenünk születésünktől a halálunkig: mi magunk.

Az a szöveg a jó, amelyik a zenével együtt él, vele együtt válik teljessé. A zene a szavakat az emberi beszéd szférájából más megértési és hangulati dimenzióba emeli át. Nyilván mindenkire másképp hat. Mindenkiben másféle érzéseket és gondolatokat ébreszt. De hullámokat kell hogy verjen az emberekben. Nem baj, ha mindenkiben másféle hullámokat. Az a jó, ha az emberi fantázia hozzáadja a magáét. Adamis Anna

A szeretet az a nagyhatalom, amely az életben mindig megsegít minket. Bagdy Emőke

- Lágyan megtörik a víz, s a vízfodrok olyanok, mint ha egy vízi tündér a haját fésülné, és az a ferdén beeső napsugár olyan, mintha egy aranydárda fúródna lent a tavacskába. Ó, ennél szebb verset még sosem láttam! - Szerintem inkább képnek kellene hívnod... egy vers sorokból és versszakokból áll. - Egy vers nemcsak úgy válik láthatóvá, ha sorokba és versszakokba öltözik. (...) A vers lényege a lélek... és ez a gyönyörûség, amit látunk, egy szavakba nem öntött vers lelke. Nem mindennap láthatunk lelkeket... még ha az egy versé is. Lucy Maud Montgomery

A valódi hatalom a lehetőségekben - a választás képességében - rejlik. Timothy Ferriss

Valamennyien hazaszálló vándormadarak vagyunk. A lenti táj változik, a föld más, a felhők jönnek-mennek, alattunk országok, hegyek, mezők, erdők, tengerek maradnak el - végleges otthonunk nincs, sehol sincs, s ha valahol leszállunk, ott csak vendégek vagyunk, átutazók, mert tovább kell szállni. Müller Péter

A legdurvább embernek a bőre is érzi a hideget és a meleget, a szúrást és a balzsamot. A lélek épp ily érzékeny a hideg, meleg, szúrás és a balzsam iránt a legdurvább emberben is. Gárdonyi Géza

Az igazán jó kapcsolat a kölcsönös fejlődésről szól. Úgy próbálunk egymással élni, hogy közben hagyjuk a másikat kiteljesedni. Ha két ember valóban szereti egymást, akkor köztük nincs helye korlátozásnak. A tiltás egy kapcsolatban a saját gyengeségünk beismerése. Egyszerûbben fogalmazva: kudarc.

Az ultrafutó küzdhet a természettel, vagy átadhatja magát neki. Én az utóbbit javaslom. Scott Jurek

Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal. Tudatosítani egy gyerekben, hogy lelke van, szinte illetlenség. Úgy néznének az emberre, mint egy cukrosbácsira. Hogy fog az ember valaha is megérteni másokat, ha magáról sem tud semmit? Ingmar Bergman

Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nem csak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről. Szédítően nem tudunk semmit se magunkról, se másokról. Mennyit mondogatják itt is, ott is, hogy a gyereket együttérzésre, megértésre, összefogásra, egyenlőségre, meg mit tudom, mire kell nevelni. Most ez a divat. De senkinek nem jutott még eszébe, hogy először nekünk kell megtanulnunk valamit magunkról és a saját érzéseinkről. A saját félelmünkről, magányunkról és dühünkről. Itt állunk kiszolgáltatva, tudatlanul, tele rossz lelkiismerettel és összetört ambíciókkal. Tudatosítani egy gyerekben, hogy lelke van, szinte illetlenség. Úgy néznének az emberre, mint egy cukrosbácsira. Hogy fog az ember valaha is megérteni másokat, ha magáról sem tud semmit? Ingmar Bergman

Feleség és gyerek nélkül az ember fenyegetést jelent a társadalomra. Orson Scott Card

Négy fal között kuporgunk a közösségi média társaságában, és éljük ezt a bizarr módon nyilvánosság előtti, mégis elszigetelt életet, miközben elfelejtjük, mi is szabadítja fel igazán az endorfinokat: az aktív, szabadban töltött társasági élet, melyben olyanokkal osztozunk, akiket szeretünk.

Hol az otthon? Ahol a legjobb. Ahol a mobiltöltődet tartod. Ahol automatikusan csatlakozik a net. Ahol a szomszéd visszaköszön. Otthon az a hely, ahová kora tavasszal elteszed a télikabátod. Ahol a januári árleszállításokkor vásárolt karácsonyi díszeket tárolod a következő karácsonyig. Ahol jó az illat. Ahol a postaládán ott a neved. Ahol ha eltévedt embert látsz, útba tudod igazítani. Ahol tudod a párhuzamos utca nevét. Durica Katarina

A legrosszabb, amit a többiekről elmondhatunk, hogy függünk tőlük. Hogy a tetteik befolyásolják az életünket. Nemcsak azoknak a tettei, akiket mi választunk, akiket kedvelünk, hanem mindenkié: az idiótáké is. A tiétek, akik előttünk álltok a sorban, akik nem tudtok autót vezetni, akik rémes sorozatokat néztek, túl hangosan beszélgettek az étteremben, akiknek a gyerekei megfertőzik a mi gyerekeinket az óvodában. Akik ferdén parkoltok, lenyúljátok a munkánkat, és rossz pártra szavaztok. Ti is befolyással vagytok az életünkre, minden egyes másodpercben. Atyaég, de utálunk titeket ezért! Fredrik Backman

Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz - a múltban és a jelenben. És minden bûntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá.

Az egyedüllétben az a legborzasztóbb, hogy az ember elkezdi önmagát sajnálni. Sylvester Stallone

A mezőgazdaság volt az első eszköz, amellyel drámaian és kiszámíthatatlan kimenetellel átalakítottuk a környezetünket, de ma már nem csak ez van a kezünkben. A mezőgazdaságot sok tekintetben lepipálja az ipari fejlődés és az emberiség azon leküzdhetetlen vágya, hogy a fölösleges hulladékot a következmények mérlegelése nélkül kihajítsa a természetbe.