Téma
Csillagászat idézetek
-
S mint gyümölcs a magvat, Úgy hordozlak magamban. Kimondanám, mint egy valódi költő, Nem elkoptatott szavakkal, De cukorba fullad a lángoló szív, S azt bevonja édes sziruppal. Ott vagy egy molylepke verdeső szárnyán, Ott vagy a falat kenyérben, Az esti olvasmány behajtott lapján, A karomra harcolt névben. Én nem látok mást, csak téged. Vad Fruttik
-
Azt hiszem, az egyik legnagyobb hiba, amit elkövetünk - mármint azután, hogy emberek vagyunk - az idővel, az idő valódi mibenlétével kapcsolatos. Itt van ez a rengeteg szerkezet, amivel felszeleteljük, mint a szalámit, az a sok óra meg naptár, és elnevezzük a szeleteket, mintha a mieink lennének, és soha nem változhatnának meg - "1918. november 11, 11:00 óra" -, pedig valójában valószínûleg darabokra fognak törni, vagy szétfolynak, mint a higanycseppek. Kurt Vonnegut
-
A halálnak nincs humora. Lehet vele tréfálkozni, lehet szamárfület, grimaszt, fityiszt mutatni neki, lehet rajta marháskodni, kinevetni, elviccelni, lehet gúnyt ûzni belőle ideig-óráig, lehet halogatni - a szó szoros értelmében -, csak megúszni, elkerülni, kicselezni nemigen. Az eljön, az bekövetkezik, még a nagyon vicces, szembeszegülő fickókat, tréfazsákokat, mókamestereket, jópofákat is elragadja. Nem érti a viccet. Vagy nincs tekintettel rá.
-
Ha egy történész saját korához érkezik el, legjobb, ha leteszi a tollat. A folytatás esetleg csak spekuláció a jövőről. Ez általában igen hiú vállalkozás, és aki ilyesmire adja a fejét, könnyen köznevetség tárgya lehet. Mégis kevés történész vonhatja ki magát a történelmet formáló hatalmas erők igézete alól, és kísértésbe esik, hogy a maga módján értelmezze őket. Végül is nem lehet megtagadni egy történésztől, hogy elemezze kora eseményeit, és ettől már csak egy lépés azt firtatni, mit rejt a jövő méhe. Olof Johannesson
-
A múlt egy tátongó lyuk. Megpróbálhatsz elfutni előle, de minél inkább futsz, annál mélyebbé lesz mögötted, a sarkadban lohol. Az egyetlen esélyed, ha megfordulsz és szembenézel vele. De ez olyan, mint ha a szerelmed sírjába bámulnál vagy egy pisztoly száját csókolnád, amíg a golyó sötét fészkében húzódik, készen, hogy végezzen veled.
-
A benned lévő automatikus szokásmintázatoknak az égvilágon semmilyen jó hatásuk nincs rád. Teljesen automatikusak, csak arról szólnak, hogy megtanultad, és folyton alkalmazod őket. Ha meg akarsz szabadulni tőlük, le kell lassítanod a tempót, fel kell ismerned őket, szembe kell menned velük. Fel kell szabadítanod magad ezektől a teljességgel önmûködő, vírusszerû szokásoktól, amelyek javarészt elkerülő tanulással ivódtak beléd. Feldmár András