Téma
Egyszerűség idézetek
-
Valamelyik író, nem emlékszem rá, ki volt, azt mondta, az élet olyan, mint egy Beethoven-szimfónia. A hangos részek a nyilvános szerepléseinket képviselik, a lágyabb futamok pedig a gondolatainkat, a magánszféránkat tükrözik. Én állítom, hogy a legtöbb embernek sikerült egészséges és tisztességes egyensúlyt találnia a kettő között. (...) A te szimfóniádban egy harmadik fajta szólam jelent meg: a hangos futam, amit magadba fojtasz. Tom Clancy
-
Ha rajtam múlna, minden tévékészülékre humorkapcsolót is szereltetnék. Ha azt bekattintanánk, reálisabban láthatnánk a képernyő közvetítette komor világot s a baljós ügyekben fontoskodó embereket. De látnánk azért mindazt, ami van. Épp csak arányosabban, derûsebben: mindent a maga helyén. Antal Imre
-
Lassan egy éve tartott a pandémia. (...) Azt éreztem, hogy csak sodródunk az árral, néha meg-megkapaszkodva egy vízbe lógó ágban, de a kisebb fogódzók, szünetek ellenére is egyre csak nőtt a betegek száma, a halottak száma és a kiégett, végletekig kimerült egészségügyisek száma. Senki sem tudta, mikor lesz vége az áradatnak - és hogy vége lesz-e egyáltalán. Senki sem lehetett biztos benne, hogy majd egyszer szépen lelassulunk, megnyugszik a víz, vagy beletorkollunk egy óriási vízesésbe, és csak a szerencsésebbek élik túl a zuhanást.
-
A párok, ahogy öregszenek, egyre kevésbé hallják meg egymás szavát? Állítólag a férfiak elveszítik azon képességüket, hogy meghallják a magas hangokat és a nők pedig a mélyet. Azt hiszem, így hatástalanítják egymást. Szerintem a természet így oldja meg, hogy a párok együtt öregedhetnek meg anélkül, hogy megölnék egymást.
-
Először tompa dübörgés, azután dobolásra emlékeztető, monoton zaj, ami egyre hangosabb lett, mintha valamilyen óriási teremtmény jönne lassan egy sötét és ismeretlen erdőn keresztül, és közben hatalmas dobot verne. Ezután felhangzott egy másik dob hangja, mintha egy másik óriás jönne néhány méterrel utána, és mindegyik a saját dobjára figyel, ügyet sem vetve a másik ütemére. Mind erősebb lett a hang, míg végül nemcsak a hallásomat, hanem - úgy rémlett - minden érzékemet eltöltötte, ajkamon és ujjaimon, halántékomban és ereimben dobog. (...) Visszatartottam magam, mert rájöttem, hogy a dob az én szívem volt, a másik meg az övé. Anne Rice
-
A vérem forrt, s a szívem sajgott - olyan édes és nevetséges búval: mindig vártam valamit, s féltem valamitől, mindenen csodálkoztam, s mindenre készen álltam, képzeletem játéka eleven volt, mindig ugyanazon képek körül csapongott, mint a partifecskék hajnalban a templomtorony körül; tûnődő lettem, szomorkodtam, sőt sírtam is; de a könnyeken és a szomorúságon át, melyet hol egy dallamos verssor, hol egy szépséges este lopott a szívembe, a fiatal pezsgő élet örömérzése úgy ütközött ki, mint a tavaszi fû. Ivan Szergejevics Turgenyev