Téma
Fák idézetek
-
Nem szabad elfelejtened, hogy valahol mindent az észszerûség irányít, az pedig sokszor túl hatalmas és univerzális ahhoz, hogy tisztán átláthasd. Ahogy egy pillangó szárnycsapása hurrikánt kavarhat a világ túloldalán, a szerencsétlenség, amit átéltél, könnyen lehet egy szép és irigylésre méltó jövő előszele. Ryan Holiday
-
Rossz hír azoknak, akik a földi paradicsomot akarják elhozni, hogy belső biokémiai rendszerünk, úgy látszik, boldogságunk nagyjából egyenletes szinten tartására van programozva. A boldogságra nem vonatkozik a természetes kiválasztódás - egy boldog remete génkészlete kihalásra van ítélve, míg két szorongó szülő génjei átruházódnak a következő nemzedékre. A boldogság és szomorúság csupán annyiban játszik szerepet az evolúcióban, amennyiben elősegítik vagy hátráltatják a fennmaradást és szaporodást. Ezek után talán nem meglepő, hogy az evolúció se nem túl boldogra, se nem túl szomorúra formált minket. Így képesek vagyunk ideiglenesen élvezni a kellemes érzeteket, de ezek sosem tartanak örökké. Előbb vagy utóbb elmúlnak, és átadják helyüket a kellemetlen érzeteknek. Yuval Noah Harari
-
Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyûjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerû és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy. Márai Sándor
-
Az életben mindannyiunkra vár valamilyen válság: súlyos betegség, megbicsaklott karrier, válás vagy (...) egy egészen egyszerû esemény, egy táska ellopása, amely váratlanul felfedi az egyén hétköznapiságát, és kétségbe vonja azt az általános feltevést, miszerint az élet egy töretlenül felfelé haladó spirál. Irvin David Yalom
-
Igen, uraim, a regény: tükör, hosszú úton vándorol. Hol az ég kékjét tükrözi, hol az út pocsolyáinak sarát. És maguk erkölcstelenséggel vádolják azt az embert, aki a tükröt viszi? A tükör pocsolyát mutat, és maguk a tükröt vádolják! Vádolják inkább a pocsolyás utat, még inkább az útbiztost, aki tûri, hogy ott poshadjon a víz s megszülessék a pocsolya! Stendhal
-
A párkapcsolat (...) elején kapunk egy hormoninjekciót, amivel biológiai szinten kattanunk rá arra, hogy mivel tudunk örömöt szerezni a másiknak, és milyen szuper a társaságában lenni. Aztán ez idővel elmúlik, és ha nem mentettük át viselkedési mintákba egymás szeretetét, akkor gyorsan következik a kiábrándulás. Szertics Gergely
-
- Készítsd el nekem egy sikeres forradalom receptjét. - Vegyünk nagy adag igazságtalanságot, neheztelést és frusztrációt. Helyezzük őket egy gyenge vagy hanyatló hegemóniába. Kevergessük nyomorúságban egy-két generáción keresztül, amíg fel nem forr. Ízlés szerint ízesítsük destabilizációs körülményekkel. Egy csipetnyi esemény katalizálhatja az egészet. Kim Stanley Robinson
-
Gyerekként úgy képzeljük, hogy a barátaink sosem halhatnak meg, hogy akiket ismerünk és szeretünk, örökre velünk maradnak. Aztán az élet fityiszt mutat, mégpedig olyan hirtelen és olyan egyszerûen, hogy onnantól kezdve meg azon gondolkozunk, vajon a családtagjaink és barátaink közül megéri-e bárki is épségben a holnapot. Darren Shan
-
Ahhoz, hogy túléljük ezt a világot, azokkal maradunk, akiktől függünk. Rájuk bízzuk reményeinket, félelmeinket. De mi történik, ha oda a bizalom, hová menekülünk, ha mindaz, amiben hittünk, semmivé foszlik? Amikor minden veszni látszik, a jövő kiismerhetetlen és saját létünk veszélybe kerül, csak annyit tehetünk, hogy menekülünk.
-
A legtöbb ember fekete-fehér életet él. Napjainkat a munka, a család és az alvás hármasa tölti ki, és közben csak sodródunk az árral. Viszont amikor átélünk egy heves érzést, az élet egy pillanatra színessé válik, és végre úgy érezzük, hogy cselekvő főszereplői vagyunk a történetnek. Na, az ilyen pillanatokat sosem felejtjük el. Luca Mazzucchelli
-
Társadalmunkat méltán nevezik eldobható társadalomnak. Élelmiszereinket tetszetős csomagolásban vásároljuk meg, amit aztán azonnal a szemétbe dobunk. Az autókat és a háztartási eszközöket is úgy tervezik, hogy hamar elavuljanak. A bútorokat nem azért adjuk jótékonysági intézményeknek, mert már használhatatlanok, hanem azért, mert kimentek a divatból. Még a nem kívánt terhességek is "eldobhatók". Üzleti kapcsolatainkat is csak addig tartjuk fenn, amíg hasznosak számunkra. Nem meglepő tehát, hogy társadalmunk elfogadta az "eldobható házasság" eszméjét is. Ha már nem vagyunk boldogok egymással, vagy kapcsolatunk nehéz időszakon megy keresztül, hagyjuk ott az egészet, és nyissunk egy új fejezetet az életünkben. Gary Chapman
-
Tételezzük fel, például, hogy roppant szél fúj odakint, és a honfitársaimnak el akarom magyarázni, milyen a viharos amerikai szél vagy hurrikán. Befogom tehát egy szivarosdobozba, hazaviszem, és azt mondom: "Ezt nézd meg!" Nincs benne semmiféle szél, ugye? Minthogy befogtuk. Vagy ha arra az érzésre vagy kíváncsi, milyen egy folyó sodrása, én pedig hozok egy vödörrel belőle. Megszûnt az áramlás abban a pillanatban, hogy vödörbe tettem. Abban a pillanatban, hogy a dolgokat koncepcióba zárod, megszûnik az áramlásuk; statikussá, halottá válnak. Egy megfagyott hullám nem hullám. Egy hullám alapvetően mozgás, akció; nem hullám, amikor megfagyasztod. A koncepciók fagyottak. A valóság cseppfolyós. Anthony de Mello
-
Szokták mondani, hogy az, amit mondok, az én felelősségem, ahogy te értelmezed, a tiéd. Ez a nagy "bölcsesség" tipikusan arra jó, hogy ne vállaljuk a felelősséget akkor, amikor a másik a szavaink (vagy a tetteink) nyomán megbántva érzi magát. Sokszor nem az a lényeg, hogy mit mondunk, hanem az, hogy azt hogyan mondjuk. Nem a mi dolgunk tutujgatni másokat. De a mi dolgunk, hogy érzelmileg hogyan tálaljuk a mondandónkat. Lehet alázva, dühöngve, leszarva, és lehet szeretettel, tisztelettel és kedvességgel is. Kevesebb sérülést okoznánk másoknak, önmagunknak és a kapcsolatainknak, ha a másokkal történő interakciók során szem előtt tartanánk egy lényeges dolgot. Úgy hívják: együttérzés.
-
Amennyiben egy túlnyomórészt férfiak által dominált rendszerben, egy férfiak által kialakított apparátus használatával dolgozik egy nő, szükségképpen az eltérések, elmozdulások, elkülönbözések mentén kezdjük el felfejteni a jelentést - ebben a hagyományos felfogásban a női mindaz, ami eltér, ami más. Dombai Dóra