Feleség idézetek

Sokféle volt és kísértő az Éden. Zengett-zúgott szép fáival köröttem az érthetetlen isten tenyerében. Lator László

Isten a megkeseredetten nem segít. Aki emberben nem tud vigaszt találni, annak Isten is csak díszlet. Bartis Attila

A tudat, hogy hamarosan halott leszek, a legfontosabb eszköz, amely segít meghozni az élet nagy döntéseit. Mert csaknem minden - minden külső várakozás, minden büszkeség, minden megszégyenüléstől és bukástól való félelem - szertefoszlik a halál színe előtt, csak azt hagyva meg, ami igazán fontos. Annak tudata, hogy meg fogsz halni, az egyik legjobb módja annak, hogy kikerüljük azt a csapdát, hogy azt gondoljuk, van vesztenivalónk. Steve Jobs

Egy isten nélküli világban az anyák a mindenhatók. Övék az utolsó felszentelt, támadhatatlan piedesztál. Hát nem az anyaság az utolsó mágikus csodánk? Egy csoda, ami megtagadtatott a férfiaktól. Chuck Palahniuk

A tudománynak nem szabad ideológiai irányvonalakat követnie. Ezt a következtetést nem lehet elég sokszor és elég nyomatékosan ismételgetni. Az ideológiák hamarabb szétporladnak, mint ahogy számítanánk rá. Georg Klein

A világról való tudásunk mindig nagyobb kell legyen a tudásról való tudásunknál. Hakan Nesser

A világ. Öt betûből áll csupán, s mégis benne foglaltatik mindaz, ami körülfog minket, amióta élünk. Jász Géza

Még egyetlen ügyembe se vettem be Istent csendestársnak. De ha a lehetőségek már kifogytak, akkor legalább a lehetetlenben meg kell őriznünk a hitünket. Az embert ilyenkor már csak kellemes meglepetések érhetik. Moldova György

Az emberek többrétegû titkok. Azt hiszed, hogy ismered és érted őket, csakhogy az indítékaik mindig rejtve maradnak: a szívük mélyén őrzik őket. Megismerhetetlenek számunkra - egyszerûen csak néha úgy döntünk, hogy megbízunk bennük. Veronica Roth

Ahogy a vadonban, úgy az életben is csak akkor juthatsz el a célodhoz, ha tudod, hol vagy - és az életben legalább ennyire fontos, hogy tudd, ki vagy. Glen Van Peski

Vándorutamon találkoztam egy öreg szanjászíval, Ganakának hívták - ő akkor valami nagyon lényegeset mondott nekem. Engedd, hogy a világ legyen a tanítód! Akkor még nem fogtam fel, mit ért ez alatt, most azonban már tudom. Minden élmény, amely csapdába ejt, világi élmény. A világ csalóka, nehéz átlátni, milyen is valójában. Ez a világ azonban mégsem több, mint vágy, márpedig minden vágy követésre késztet. Miért? Mert azt hisszük, valódi. A világ nem egyébre tanít, mint arra, hogy "ne higgy bennem!" A vágyak fantomok: csak arra jók, hogy leplezzék a halál vigyorgó pofáját. Légy bölcs! Ne higgy semmiben! Deepak Chopra

Néha nem azért hiszünk el bizonyos dolgokat, mert igazak, hanem mert könnyebb elfogadni a hazugságot.

Csak kevesen menekülhetnek meg a taposómalom elől. Önmagában még nem erény, ha valaki a világ berendezkedése ellen is fenn tud maradni. Az állatok és a rovarok sem pusztulnak el, miközben a magasabb rendû fajokat a kipusztulás fenyegeti. Henry Miller

Hazatérni... tudnom kellett volna, hogy sohasem lehet visszatérni. Már nem az vagyok, aki egykor voltam, ezért semmi sem olyan, amilyen volt. Michael Ende

Bármilyen büszkék vagyunk is rá, hogy uralkodunk a természet fölött, még mindig áldozatai vagyunk a természetnek, mivel még nem tanultuk meg, hogy önmagunkat ellenőrzés alatt tartsuk. Lassan, de látszólag kikerülhetetlenül haladunk a pusztulás felé. Carl Gustav Jung

Tökéletlen minden. De ez oké. Az élet végtére is nem azért van, hogy jól csináljuk, csak hogy csináljuk. Csirmaz Luca

Néha nem árt, ha a szükségesnél jobban megnehezítjük az életünket. Ne csak ott ugorjunk át a kerítésen, ahol a legalacsonyabb!

Ó, a pénz, ez a megrontó, mérgező pénz, amely kiszikkasztja a lelket, elûzi belőle a jóságot, a gyengédséget, a mások iránt érzett szeretetet! A pénz az egyedüli bûnös, ő a kerítő minden emberi kegyetlenségben és aljasságban. Émile Zola

A szeretet akkor kezd épülni, amikor már látni, ki áll előttem, amikor felfedezem a másikat. Ekkor lép a szeretet a szenvedélyes szerelem helyébe. Jorge Bucay

A tigris, melyet ketrecében látsz őrülten fel s alá járni, ezzel egy időben valami olyasmiben mélyed el, amit egy ember bizonyára gondolatként értékelne. Ez a gondolat pedig egy kérdés formájában ölt testet: Miért? "Miért, miért, miért, miért, miért, miért?" kérdezi a tigris önmagától, óráról órára, napról napra, évről évre, amint végtelen rója ketrece rácsai mögött. Nem tudja elemezni, nem tudja feldolgozni a kérdést. Ha valami módon meg tudnád kérdezni az állattól, hogy: Mit miért? – képtelen lenne választ adni rá. Mindazonáltal a kérdés olthatatlan lángként ott ég az elméjében, olyan soha nem enyésző fájdalmat okozva, mely érzéketlenné teszi, végül pedig az állat végső letargiába esik, amit a gondozók az élet visszafordíthatatlan elutasításaként értékelnek. És ez a rákérdezés természetesen olyan dolog, amit egyetlen tigris sem tesz megszokott élőhelyén.