Téma
Kapcsolat vége idézetek
-
Aki (...) úgy érzi, hogy a hólyagcsíra érdekei előbbre valóak egy sérült gerincvelőjû gyermek érdekeinél, annak erkölcsi érzékét elhomályosította a vallási metafizika. Mindez tökéletesen cáfolja a vallás és erkölcs - oly sokat hangoztatott, és oly kevéssé bizonyított - összefüggését, mint minden olyan esetben, amelyben a vallási dogma felülkerekedik az erkölcsi megfontolásokon és a valódi könyörületességen. Sam Harris
-
Regény az élet: ki türelmét nem vesztve lapot lap után lelkiismeretesen végigolvas, minden beszélgetésen átmegy, minden leírást a végső gombig összeállít, s csak egy lappal sem néz tovább mint kellene: az kielégítve érezheti magát olvasása között. Oh de vannak türelmetlen olvasók is, vannak, kik e nagy könyv első lapjainál már vége után tekintenek, kik mindent, mi benne érdekes, előre olvasnak, s vajon csudálatos-e, ha ezek rajta később élvezetet nem találnak, s a könyvet félig olvasva leteszik bánat nélkül? Eötvös József
-
A régi nagystilü szerelmesek már csak költészet muzeumaiban lelhetők, ott is spiritus nélkül. A férfiuban csupán annyi a tartalom, mennyit mi beképzelünk. Az okos asszony tehát nem is az, ki képzel és zsákban vesz macskát, hanem az, a ki előre tudja, hogy a férfiu kihez életét köti, nem egyéb egy formaságnál. A szerelem formája, mely még mutat valamit, de belsejében egészen üres... Tábori Róbert
-
Minden páciens kibontásra váró csomag, egy új regény, felderítetlen vidék. Egyikük egyszer elmesélte, milyen érzés sziklát mászni: amikor mászik, semmi más nem létezik a számára, csak a végtelen sziklafal, no meg a véges döntések sorozata, hogy mibe kapaszkodjon, illetve hol támassza meg a lábát. A pszichoterápia hasonlít a sziklamászásra. Elmerülök a történetekben, a történetek hallgatásában és újrahallgatásában, minden más megszûnik létezni számomra. Anna Lembke
-
Abban a pillanatban egyáltalán sejtelmem nem volt, mibe-hova kerültem. Szívesen mondanám el, hogy hitre találtam, sziklán vetettem meg a lábam, ellenállhatatlanul... ahol a téboly értelemre válik, a bánat örömre, a nem igenre. Sőt, a halál maga sem halál többé, hanem feltámadás. Az igazsághoz híven csak egyet mondhatok. Hogy amikor az élet és a semmi közt kellett választani, akkor mást választani, mint az életet, nem is lehetett, nem is annyira az élet miatt, az élet szerelme miatt, pláne nem az örök életért... inkább annak a reményében, hogy egy ideig az leszek, ami lehetek. Azért még lehet lelkesedni.