Téma
Kapcsolatok idézetek
-
Érdekes jelenség, amit úgy nevezek: a pszichológia holdudvara. Elég, ha a családból egy ember érzi elérkezettnek az időt, hogy a konfliktusok miatt pszichológushoz forduljon. Õ rendszeresen jár, másképp néz magára, mert másfajta figyelmet élvez a terápia során. Átgondolja az életét, a pszichológus egyfajta tükröt mutat, azt, ahogy kívülről látja a kapcsolatokat. Visszajelzéseket ad. Aki ezt fogadja, továbbadja. Másképp beszélget a körülötte lévőkkel, próbálja őket is megérteni, elfogadni. Ezek után a környezetében élők is változni kezdenek, pedig nem is járnak pszichoterápiára. (...) Ezt nevezem a holdudvarban lévők passzív gyógyulásának.
-
Én vagyok az, aki melletted ül az iskolában. Én vagyok az, aki egy kicsit dagi. Én vagyok az, akit azért gúnyolnak, mert kicsi. Én vagyok az, akit folyton piszkálnak, mert bolondulok a számítógépekért. Én vagyok az, aki egy kicsit tájszólással beszél. Én vagyok az, aki a tornaórán ügyetlenkedik. Én vagyok az, akit mindenért hibáztatnak. Én vagyok az, aki hazafelé fél a buszon. Én vagyok az, aki amikor siet, mindig megbotlik. De az is én vagyok, akinek van elég bátorsága, hogy felkeljen, és másnap újra végigcsinálja az egészet. Andrew Matthews
-
Aki a téli hónapok folyamán magába zárkózik, tavasszal energiával telve fog visszatérni. Úgy, mint ahogy a növény új hajtásokat hoz, mi is kíváncsian, élvezettel léphetünk a tettek mezejére: új terveket kovácsolhatunk és új projekteket valósíthatunk meg. De hogyan mûködjön ez a visszatérés, amikor minden adventi szombatot a bevásárlóközpontban töltünk, és minden este a közösségi média csatornáin vesztegetjük az időnket, puszta félelemből, hogy lemaradunk valamiről, és állandóan másokkal hasonlítjuk össze magunkat? Egyszerûen csak nyugodjunk meg egy pillanatra. Ez tûnik számomra a legjobb útmutatónak, hogy jól vészeljük át a telet - húzódjunk vissza és ne vállaljunk kockázatot. A "kevesebb több" elvét ünnepeljük tudatosan, ne uralkodjon el rajtunk a túlzott cselekvési kényszer.
-
Nem a tudományban hiszek, hanem a gyakorlatban, ha ez talán mulatságos is. Azt a folyamatot tekintem valódi tudománynak, amelynek eszmefuttatásai valamilyen, a gyakorlatban is megfigyelhető eredménnyel járnak. Van elméletünk az atomok szerkezetéről, az elektromos áramról, de ebből csak annyi biztos, hogy égnek a lámpák, forognak a villanymotorok, mûködnek a dinamók. A hozzájuk fûzött elmélet mese, ami folyamatosan változik. Mindig a legutolsó változatot hisszük el, mert ez éppen a legjobb, és ha egy újabb módosítással a gyakorlat is megváltoztatható, akkor a régi elméletet eldobjuk, és a módosítást tartjuk meg. Csányi Vilmos
-
Ha új helyzetbe kerülünk - legyen az a lift vagy éppen egy ûrhajó -, akkor szinte bizonyos, hogy háromféleképpen tekinthetnek ránk. Mínusz egyként, azaz tevékenyen károsnak tartanak, akivel csak baj van. Nullaként, akinek közömbös a hatása, nem billenti erre vagy arra a mérleg nyelvét. Végül plusz egynek is tekinthetnek, olyannak, aki tevékenyen hozzájárul valamilyen érték létrehozásához. Természetesen mindenki plusz egy akar lenni. Aki viszont saját magát plusz egynek nyilvánítja, azt szinte biztosan mínusz egynek fogják tartani, függetlenül attól, milyen képességeket mutat fel és ténylegesen milyen teljesítményt nyújt. Chris Austin Hadfield
-
Az irgalom az a szánalom, amit valaki más balszerencséje miatt érzünk. Az irgalom kényszerít minket, hogy enyhítsünk ezen a balszerencsén. Az irgalom a jótékonyság gyereke, és a méltányosság nővére, és mindkettő olyan láthatatlan kapocs, ami az emberek között létezik. Az irgalom önkéntes, mert a szenvedés önkéntelen.
-
Minden dolgot kétfelől lehet megfogni: ha az egyik oldalról fogod meg, elbírsz vele, ha a másikról, nem bírsz el vele. Ha a testvéred igazságtalan hozzád, ne arról az oldalról fogd meg, hogy igazságtalan; mert ha erről az oldalról fogod meg a dolgot, nem bírsz vele. Inkább arról az oldalról fogd meg, hogy a testvéred, és veled együtt nevelkedett; ha így nyúlsz hozzá, elbírható. Epiktétosz
-
Ha rosszul érezzük magunkat, és azt gondoljuk, valami gond van velünk - csinálnunk kellene valamit, vagy össze kellene szednünk magunkat -, kívül kezdjük keresni a válaszokat. Abban a reményben fordulunk a többiekhez, hogy ők majd helyrehoznak. Egy ideig talán jobban is érezzük magunkat, de ez csak átmeneti, és aztán végül még rosszabbul leszünk. Viszont ha elkezdünk ráhangolódni arra a valakire, akivé az élet szánt bennünket - és összehangolódunk azokkal az érzelmekkel, amelyek motiválnak -, akkor a lelkünkkel és a saját nagyszerûségünkkel kapcsolódunk össze. Ha hagyjuk, hogy létrejöjjön a kapcsolat, és magunkhoz vesszük a hatalmat, akkor tisztán látunk, és az életünk mûködni kezd. Anita Moorjani
-
Vannak pillanatok az ember életében, amikor szeretteit hús-vér valójukban pillantja meg, amikor lefoszlanak róluk a vágyképek, a közös emlékek foszlányai. Amikor új szemmel nézhet rá, egy vadidegen szemével, és újra az első szerelmes percek hevével szeretheti. A könnyek és a rózsaszín köd eloszlása előtti szerelemmel. Amikor még megvolt a tökéletes kapcsolat reménye.