Kereszteltek idézetek

Az én hazám végtelen, nem csak a hegy s az erdő. Az én népem hatalmas. Egy haza van, nem kettő! Kormorán

Ha meghalok - a csönd az én hazám, - Akkor fogok én élni, győzni majd Igazán. Juhász Gyula

Amikor az amatőrök között verekedtem, nem tudtam elképzelni, hogy a hivatásosak miként bírnak 15 menetet. A profik között pedig azon csodálkoztam, hogyan fáradhatnak el az amatőrök három menet alatt. Papp László

Akár óriások építik a kastélyokat, akár emberek a kunyhókat: kastélyok, kunyhók mind mulandó dolgok. Csupán a hegyek, a völgyek, a folyók és a népek örökkévalók, mert azokat Isten teremtette! Wass Albert

A csillagok puhák és közeliek, akár a virágok. A dombok lassan forgó hálóba font árnyékok. Fûszál, levél egy sincs magában, Eggyé olvadnak a szürkés homályban. Dorothy Parker

Ritkán születik jó vers, ha a költő az üres papírra legelőször a saját nevét írja fel. Balla D. Károly

Csakis az erősek és a gyávák élik túl a háborút. A bátrak mind meghalnak.

Csak amikor az unokáim viselkedését látom, akkor tudom pontosan, jól neveltem-e a gyermekeimet. Erich Maria Remarque

Hangod hallom, ha fúj szél, Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér? Elsuttognám minden titkomat, Vágyom rád, oly` messze vagy. Zanzibár

A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Dsida Jenő

Sírok - és szavaim halottan hullanak lábaimhoz. Sírok - és a szomszéd fa se hallja meg könnyeimet. Szabó Lőrinc

Ha valamitek fáj, akkor beszûkül a tudatotok, nem tudtok másra odafigyelni. Az ember narcisztikus lesz, mert semmi másra nem tud figyelni, csak a saját fájdalmára. Feldmár András

A pásztás szél veséig ér. Abraham Bram Stoker

A vesztes utolsó mentsvára az ellenfél megalázása.

Az északi szél hideg, akárhonnan fúj. Marcus Rosenlund

Merre és hová menjek most kérdezem magamtól és elindulok bizonytalan léptekkel mint a vakok. Örvénylik az idő hullámzik a tér s íme a megsebzett fák kiégett házak romjai közt merre és hová menjek most. Kassák Lajos

Kezdem úgy érezni, hogy a házak és a bennük élő emberek valahogy hasonlítanak egymásra. Néha elgondolkozom azon, hogy én vajon milyen házra hasonlítok?

A hazám a házam tája, amely pillantásommal, ahogy növekszem, egyre bővül, széles gyûrûkben egyre távolabbi területekre terjed, mint a hullám a vízbe dobott kavics körül; világokat hódíthat, elérheti a csillagokat – amikor a régi ház már örökre elmerült. Illyés Gyula

Kihullnak kezemből a könyvek a világ magamra hagy mostantól hûvösebb napok jönnek szûkülő időm egyre tágasabb. Ákos

Keskeny a határvonal menny és pokol között. Lawrence Wright