Téma
Kutya idézetek
-
Gyakorlott kocsmalátogatók mondják, hogy a verekedés közeledtét leggyakrabban ez a kérdés jelzi: "Mi van? Mi van? Mi van?" A dolgok kimenetele ilyenkor már nem kérdéses, és a kocsma eddigi nyugodtan iszogató, szelíd világa hamarosan átvált a verekedés vad világába. A tudomány mûvelői is időnként elcsodálkoznak, és ilyenkor egyre gyakrabban kérdezik: "Mi van? Mi van? Mi van?" A tudományban is ez jelzi a legjobban előre a radikálisan újfajta modellek megjelenését. Mérő László
-
Gandhi mondta egyszer, hogy bármit csinálsz az életedben, jelentéktelen lesz, mégis nagyon fontos, hogy megtedd. Soha nem tudhatod, hogy mi az élet igazi értelme, nem is kell tudnod, csak tudd, hogy van valami értelme az életednek. Minden életnek van értelme. Akár száz évig tart, akár száz másodpercig. Minden életnek. És minden halál a maga módján megváltoztatja a világot. Gandhi tudta. Tudta, hogy az ő élete jelent valamit valakinek, valahol, valahogyan. Azt is tudta, olyan bizonyossággal, amit soha nem is tudhatott, hogy amit tud... tudta, hogy az életet sokkal fontosabb lenne élvezni, mint az értelmén gondolkodni.
-
Szegény nagyanyám... oly szelíd volt és alázatos, hogy gyengédsége a többiekkel s szerénysége önmagával s a maga szenvedéseivel szemben mintegy összebékültek a tekintete mosolyában, amelyben, másképp, mint más emberi arcban, csak önmaga iránt volt irónia, míg mi irántunk, az övéi iránt, csupa szenvedélyes simogatás, mert akiket szeretett, azokra sose tudott nézni másképp, mint úgy, hogy végigcsókolta őket a tekintetével. Marcel Proust
-
Az egyénnek számtalan lehetősége van, de igazán csak egyet tud szolgálni vagy diadalra juttatni. Sajnos, többnyire csak azután ismerjük föl lehetőségünket, miután elmulasztottuk vagy elvesztettük őket. Föloldhatatlan ellentmondás, de uralkodni csak azon uralkodhatnánk, amit már értünk - vagyis a múltunkon. Aki teljesebb életre vágyik, legtöbbször e miatt az ellentmondás miatt él át katasztrófákat, vagy bukik bele drámáiba. Csoóri Sándor
-
A középosztály médiákban hirdetett erkölcshigiéniája (...) a konfliktust, a vitát negatív, nemkívánatos jelenségként bélyegzi meg. Mindez annak a reklámkultúrának a része, amely azt hirdeti, hogy az emberekkel minden körülmények között súrlódásmentes, zajtalan együttmûködésre kell törekedni. Ha figyeljük a televíziós hirdetéseket, az a kép alakul ki bennünk, hogy az amerikai társadalom legnagyobb problémája, hogy semmiféle szag ne hagyja el a szánkat és a hónunk alját. A kölcsönös megértés, a konszenzus az uralkodó hangnem: "nem szabad embertársainkat megsérteni". Ezért aztán azt tapasztaljuk, hogy a tömegtájékoztatás intézményeiből kisöprik azokat, akik elmondják a véleményüket vagy ellentmondanak. Saul Alinsky