Téma
Kutya idézetek
-
Föl-fölvillan előttem egy hajdani, végül megíratlan kisregény ötletem. A címe is ez lett volna: A boríték. A lezárt boríték, amelyet mindenki megkap születése percében. A borítékba csupán egy dátum, a címzett halálának az időpontja. Bárki dönthet úgy, hogy fölbontja, de akár úgy is, hogy lezárva hagyja. A halál dátuma ott van, adott, ha kibontja, ha nem. Persze, foglalkoztathatja, izgathatja, ám ahhoz, hogy fölbontsa, vagy van bátorsága, vagy nincs. Ez csupán a történet egyik oldala. A másik, és valójában ez még inkább foglalkoztatott, hogyan viselkednénk, hogy osztanánk be kapott időnket, ha megtudnánk, hogy egy bizonyos napon, egy nem is túl távoli időpontban véget ér az életünk. Vajon többet préselnénk-e ki magunkból, aktívabbakká válnánk-e? Jobban megbecsülnénk-e a nekünk maradt órákat, napokat, éveket? Nagy Bandó András
-
- Tudja, nem vagyok biztos benne, hogy van-e egyáltalán valóság. A férfi a homlokát ráncolta, nem egészen értette, hogy mire céloz. - Hát nem illúzió az egész életünk? - folytatta. - Hogy érti ezt? - Nos, minden, ami a múltban volt, csak emlék. Nem igaz? - De igaz. - És minden, ami a jövőben lesz, az csak képzelet. Mindkettő tehát puszta illúzió. Az emlékek megbízhatatlanok, a jövőt illetően pedig csak spekulációkba bocsátkozhatunk. Az egyetlen dolog, ami teljesen valós, a jelen pillanat - és ez állandóan változik, ingadozik a képzelet és az emlékek között. Szóval érti, mire gondolok? Az egész életünk csupa illúzió. Jeffery Deaver
-
Mindenkiben vigyázva ül az örök gyermek, a ráncok, pápaszemek, tar koponyák, komoly ruhák mögött és Isten örök jóságát őrzi. Van, aki fél tőle s elhallgattatja; van, akiben csak a szerelem, vagy a bor kelti éberré, de sokan vannak, akikben örökké éber. Néha egy virágillat, néha egy napsugár, néha egy szó, egy simogatás kell csak és az elveszett fiú, az örök gyermek megint előkerül...
-
Bármennyire értelmes, mûvelt és kritikus elme legyen is valaki, nincs megvédve attól, hogy nem kezd el hirtelen valamilyen ostobaságban hinni, leginkább azért, mert nagyon nehéz elfogadnunk, hogy véletlen is van a világon. Egyetemes torzítás, ha a véletlen mögött elkezdjük keresni a sorsot, a végzetet, az összejátszást, az összeesküvést, a jó vagy a rossz szándékot."Nem zörög a haraszt", "három a magyar igazság", "nyugtával dicsérd a napot" stb.: ezek mind olyan közmondások, amelyek az oksági összefüggések és az értelmes dolgok iránti igényünket fejezik ki.