November idézetek

Nem figyel az Isten arra, amire Figyelnie kéne, nincs ránk ideje, Elfelejtett minket, nem kerestük rég; Hideg szelek fújnak, haragos az ég. Ismerős Arcok

Megmaradt a hó, majdnem térdig ér. Figyelem magam mögött a nyomaimat, majd próbálok hátrafelé járni és ugyanoda lépni. Mintha csak elmentem volna, de visszafelé sose jönnék. Elkedvetlenít, hogy milyen soká lesz ez még. Tóth Olga

A furcsa dolgok azért mégis inkább a szûk esztendők előjelei. Talán nem hallottak róla? Ha a békák sorokban vonulnak a főutcán, ha az égből az esővel bogarak is hullanak, ha a tyúk kukorékol hajnalban, ha bármelyikkel találkozol ezek közül, szerencsétlen év elé nézel. Jü Hua

Az éjbe fut a vonatunk. Ebbe a sûrû, sötét éjszakába, ami jó ideje uralkodik nappal is a gyûlölet városában - neve is van: Budapest. Keresztury Tibor

Szeretem a felhőt s az éjt, Mert sirni szoktam, mint amaz S világom, mint emez, sötét. Morris Rosenfeld

Sírhatnékom van, ha eszembe jut A szeles éj, amelyen elaludt S valahányszor hörögve sír a szél, Mindig azt gondolom, hogy ő beszél. Móra Ferenc

Az idő ablakára fagytam, mint a kristály, Szilárdan tündököl lábam, kezem, De így is szédül minden porcikám: A Folyam sodrára emlékezem. Keszei István

Most tél az emlékezetem, most ősz, most nyári ragyogás - Minden tavasz így lesz nekem mostantól éjbe fordulás.

Az idő mindenkivel kegyetlen, de a mûvészekkel a leginkább. Mert a szem elgyengül, a hang megkérgesedik, a tehetség pedig elhalványul. V. E. Schwab

Londonban nagy a köd és sok a komoly ember. Hogy a nagy köd van a sok komoly embertől, vagy a sok komoly ember van a nagy ködtől, azt nem tudom. Oscar Wilde

Bitang napok, kegyetlen kölykei az időnek, rablói kedvnek, hajnalnak, erőnek, - hoztok vígaszt valaha? Alkonyatkor? Akkor se, ha már nem kell?... Vagy csak akkor?! Szabó Lőrinc

Nekem a tele Holdak, Az együtt-nézettek, Szépek lesznek, mert szépek voltak S a fogadásunk Nekem ma sem egy útált, ócska folt: Megbolondulnál, ha tudnád, Miket juttat eszembe A vándor, téli tele Hold. Ady Endre

Elvesztettem a célomat: tiszta köd itt minden. Köd és homály. Úgy érzem magam, mint egy hegymászó, aki a sziklafalon lógva nem lát mást, mint ami közvetlenül az orra előtt van, és nem tudja kivenni már a hegy tetejét, a csúcsot, a célt. Fabio Volo

Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor. Épp úgy, ahogy a szomorú alkonyoktól. Talán szerelemtől, szelíd szavamtól. Nem is emlékszem, miért zokogtál akkor. Nichita Stanescu

Gyülemlik a holló, varjú kavarogva. A cinege fázik a tüskebokorba`. A kerti haraszton zokogja a szél: Elhervad a rózsa, lehull a levél. Vajda János

Az ablakon már nem szûrődik ki fény, A falak is romosan állnak, A termen keresztül süvít a fagyos szél. Te még mindig tisztán hallod a lány hangját, De körülötted már senki nem énekli dalát.

A nők nagyon furcsák. Váratlanul kegyetlenek, néha meg váratlanul gyöngédek. Agatha Christie

Az a rettenetes a gyerekkorban, hogy az idő furcsa, ragacsos masszává válik. Ez engem nagyon idegesít. Én a pontosság embere vagyok. Veres Attila

Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj, egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj. József Attila

Furcsa, hogy legtöbbször hétköznap reggel gondolok rád, vagy érezlek közel magamhoz, pedig ezt a szakaszát utálom a legjobban a napoknak, persze talán éppen emiatt jutsz eszembe ilyenkor, magamra maradok és te segítesz ebben, van egymásra időnk. Horváth László Imre