Téma
Szerénység idézetek
-
Önök szívesen élnének lélegeztetőgépen, ha úgy tovább élhetnének? Mit tartanak a legfontosabbnak: az idő mennyiségét, vagy inkább a minőségét? Mindkét döntés komoly és bátor, de mindig magunknak kell döntenünk. Ez igaz életünk végén és bármikor, amikor orvosi kezelésre kerül a sor. Aki babát vár, akar-e genetikai szûrést? Jó-e térdprotézist kérni, vagy sem? Otthonában vagy klinikán történjen-e a dialízis? A válasz: attól függ. Melyik gyógymód segíti elő, hogy úgy éljen, ahogy szeretne? Remélem, eszükbe fog jutni a kérdés legközelebb, amikor dönteni kell az orvosi rendelőben. Ne felejtsék el, hogy mindig van választás és mondhatnak nemet egy kezelésre, ha úgy ítélik, hogy nem jó önöknek.
-
Amint botorság volna azt állítani, hogy a fekete szemû emberek (...) mind rosszak, a kék szemûek mind jók, úgy nem lehet különbséget tenni az emberek közt a hitük színe szerint se. Jó volna, ha lehetne, mert akkor könnyebb volna igazságot tenni, de maguk az istenek is igazságtalanok volnának, ha hitük szerint különböztetnék meg a halandókat. Móra Ferenc
-
Ez az, ahogy egy modern élet utolsó szakasza gyakran festeni szokott - sûrûsödő krízisek, amelyek elől az orvostudomány csupán rövid és átmeneti menekülést biztosít. (...) Nincs egyértelmûen megjósolható menete. A krízisek közt eltelt idő hossza is változhat. Egy bizonyos pontot elhagyva azonban világossá válik az úti cél. Atul Gawande
-
Egy ács felépíthet egy házat, felépíthet egy falut, de még a legügyesebb ács sem építhet fel egymaga egy egész várost. A tengerész átkel az óceánon, távoli földeket ismer meg, jeges partokra lép ki (...). De még a leghíresebb kapitány sem képes bejárni minden szigetet, áthajózni minden tengeren. A tehetségtelen, lusta ember panaszkodik, hogy elment mellette az élet... fiatalon nehéz gyerekkorára panaszkodik, érett korában nehéz ifjúságára, öregen pedig szomorú felnőttkorára. De te mire panaszkodsz (...)? Száz élet kellene? Ezer? Millió? Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
-
Ó, ha feltalálnának valamit (...), amivel konzerválni lehetne az emlékeket, mint egy ízt vagy egy illatot! És ha az emlékek soha meg nem kopnának, soha el nem fakulnának, hogy amikor kedvünk tartja, elővehetnénk az üveget, és csak ki kellene húzni a dugót, és újra átélhetnénk az elmúlt pillanatot! Daphne du Maurier
-
Természetes velejárója az öregedésnek, hogy egyre több nehéz pillanatot tudunk felidézni. Ne feledjük azonban, hogy a tapasztalat olyan eszközöket adott a kezünkbe, amelyek segítségével képesek voltunk felülemelkedni a kudarcainkon, ezáltal megtaláltuk a kiutat, és tovább tudtunk lépni. Paulo Coelho
-
Az egyetlen abszolút önzetlen barát, akire az ember szert tehet ebben az önző világban, az egyetlen, aki sosem hagyja el őt, az egyetlen, aki sosem hálátlan és hûtlen hozzá - az a kutyája. Õ az, aki mellette áll jóban-rosszban, egészségben-betegségben. Ott alszik a hideg földön, ahol a barátságtalan szelek fújnak, s ádázul zuhog a hó, csak hogy gazdája oldalán lehessen. Megnyalja a kezet, amiben nincs élelem, amit felajánlhatna. Nyalogatja a sebeket, és enyhíti a fájdalmakat, melyeket a világ kegyetlensége ejt. Úgy őrzi koldus gazdája álmát, mintha király volna. Mikor minden barát eltûnik, ő marad. Ha elmúlik a gazdagság vagy a hírnév szertefoszlik, ő olyan hûséges marad szeretetében, ahogy a nap kitart az útján az égen.