Téma
Csillagászat idézetek
-
Egy ember megölése gyilkosság, pár emberé vagy egy tucatnyié még több gyilkosság, ezrek vagy tízezrek megölését azzal kellene büntetni, hogy ezerszer végezzük ki a gyilkost. De mi a helyzet ennél nagyobb számoknál? Pár százezernél? Halálbüntetés, igaz? Mégis, akik ismerik a történelmet, most habozni kezdenek. Mi van, ha milliókat ölt meg? Elhihetik nekem: egy ilyen embert senki nem tartana gyilkosnak. Ellenkezőleg: lehet, hogy még csak azt sem feltételeznék róla, hogy megszegte a törvényt. Ha nem hisznek nekem, tanulmányozzák a történelmet! Mindenkit, aki milliókat ölt meg, nagy embernek, hősnek tartanak. És ha ez az ember elpusztított volna egy egész világot, és megölt rajta mindenkit, aki él - megváltóként ünnepelnék! Cixin Liu
-
Az írás a legelképesztőbb kaland, a szabadság olyan foka, amihez hasonlót semmi sem ad. És úgy hat, akár a drog. Másfelől kemény munka. Kitartást, éberséget és fegyelmet kíván, mégis nehezen értem a "szenvedő" írókat. Ha nem élvezném az írást, ha már nem volna benne új tudás, kaland, tett és vágy, akkor hagynám a fenébe, és a továbbiakban csak fákat ültetnék.
-
Egyetlen gondolatot sem szabad a múltra vagy a jövőre vesztegetni. A múlt, az olyan csodálatosan szép volt - és olyan halálosan szomorú -, hogy ha csak egyetlen sort elolvasok a múlt teleírt lapjairól, vége a bátorságomnak. A jövő: félelmetes üresség. Ilyen lehetett a világ a vízözön után. Charlotte Bronte
-
Természetesen nem csoda, hogy a növényeket mozdulatlan lényeknek tekintjük, hiszen helyhez kötötten élnek, örökre a földbe gyökerezve, helyváltoztatásra képtelenül. Ám ha hosszabb időn át türelmesen figyeljük őket, azt tapasztaljuk, hogy szó sincs mozdulatlanságról; finom és bonyolult mozdulatok olyan gazdag parádéjának vagyunk tanúi, mintha Barisnyikov kelne életre egy balettelőadás első jelenetében. Levelek pöndörödnek és bomlanak szét, virágok tárulnak ki és csukódnak össze, hajtások köröznek, inognak és hajladoznak. Daniel Chamovitz